Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1619. május 5 — 26. Fejérvári országgyűlés

keresztül vette útját.s Bethlen ottani oratorában kész támogatóra talált. Konstantinápolyban nem sokkal utóbb a két oláh vajdaság kérdése is eldőlt. Mihne Rádult berendelték a portára s moldvai vajdává 1619 elején Gratianot nevezték ki, ki márcz. 9-én Szkenderrel ment székét elfoglalni. 2) XVII. A károlyi értekezlet megtartásáról egy félév óta szó sem volt. Bethlen nem sürgette s a bécsi kormány egyébbel volt elfoglalva. Most azonban egyszerre, egész váratlanul, ismét szóba került. Ferdinándot kétségtelenül nem az bírta rá, mintha Bethlen iránt viseltető érzelmeiben változás állott volna be, hanem a bonyodalmak, melyek Csehországban már is nagyon fenyegetőkké lettek. Jól ismerte Bethlen befolyását Felső-Magyarországra, s azt is tudta, hogy épen Mátyás tanította meg, hogyan lehet az országok confoederatiója által a koronát egy főről a másikra tenni át. Aztán Dóczy évek óta mindig azt hajtja, hogy Bethlen a Bocskay szerepére tör. De az sem valószínűtlen, hogy Pázmány, ki a nagy-szombati pontoknak keresztülvitelét komolyan ajánlotta, sürgette annak összehívását, hogy Bethlen kielégítése által vonassék el a mozgalomtól. Ha csakugyan igy gondolkoztak, nem találták el a személyt, kit ez ügygyei megbíztak. Oda egy méltányos, elfogulatlan, előítéletektől ment ember kellett volna — s Esterházy nem volt ilyen. Rendkívüli esze, erős logikája alkalmassá tették ugyan a tanácskozás vezetésére: de hajthatlansága, makacssága s a homo novus szokásos gőgje, melytől ő sem volt ment, még a kérdések szerencsés megoldása után is hagyott maga után bizonyos keserű ízt hátra. 1618. okt. 25-én Mátyás leiratot intézett hozzá, hogy tegye magát Bethlennel érintkezésbe, s tűzzék ki a már két nagyszombati tracta által elrendelt n.-károlyi értekezlet határnapját. Deczember 24-ikén pedig megküldte, mint kinevezett elnöknek, az utasítást. Meghagyta neki, hogy a nagyszombati !) Mikó II. 99. 1. 2) Mikó II. 99, 122, 130 és 153. 11. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VII. '