Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
májátul is és consensusitúl is, melyek in specie nálam volnának, örömest értené tanácsival egybe, volna-e király urimktúl ő felségétől vagy az országtúl credentionálisom azokra, kiket újonnan proponáltam és kívánok is ő felségétől és országától. Ezekre ily választ töttem, hogy új credentionalis nem kívántatott e dolgoknak tractájára, holott az ő felsége követi mind Kassán és Posomba is ad partem reá mentenek ez újonan tőlem proponált kívánságokra, és immár én várnám azoknak csak confirmatióját ő felségétől és országátúl. Másodszor azért sem kívántatott új credentionális, mert ez tracták még indecise fenn vadnak, kiket a mikor elkezdettönk, akkor credentionálisom volt, melyet ő felségének még ez elmúlt nyáron praesentáltam, azon folyásban levén azért a dolog, újabb levél ezekhez nem kívántatott. Harmadszor, credentionálisért vétethetné ő felsége azt is, hogy maga követitől nagyságod megizente volna ő felségének, hogy király urunk ő felsége én tőlem küldi bé a leveleket, kiket ő kegyelmek el nem hozhattak, és instruction! lészen egyébb dolgokrúl is, mely követi ezeket referálták is ő felségének. Visszamenvén Sarmasághi uram, az után ötödnappal kiildé ki ő felsége hozzám szállásomra Segnyei Pougrácz uramot, Kornys Sigmond uramot, és maga secretariusát Fráter Istvánt, ki a követekkel Posomba is ott vala, és izené azt, hogy a három conditiora, azoknak súlyos volta miatt, semmiképen nem accedálliatna. Elsőre tudniillik, a török ellen való ligárúl, hogy levelet adhasson, mert az oly titkon nem lehetne, hogy a török meg ne értené és romlásokra lenne, mig Magyarország Erdélynek oltalmára érkezhetnék, kiváltképen, mivel értenék is, hogy immár a császár a pártos törökökkel megbékéllett volna. Mindazonáltal ha arra kelne valaha a dolog, hogy Magyarország a törökkel ismét hadakozni kezdene, ő flge mint kinek őstől maradt jószági is király urunk ő felsége birodalmába vadnak, úgy igyekeznék magát viselni, hogy hivséges szolgálatjába sem király urunk ő felsége, sem az ország meg nem fogyatkoznék. Segnyei Pongrácz uram subnectálá ezt is, hogy félnének attúl, mivel rövid üdőn a törökkel való öszveveszésre ok adatnék Báthori uramnak, mivel Lippát és Jeneőt ha szintén Erdély meg akarná is ereszteni a török császárnak, de
