Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1608. márcz. 8. — ápr. 3. Kolosvári országgyűlés

I. Az ámításnak, kétszínűségnek, fondorlatoknak sajátságos játéka volt az, melylyel Báthory Gábor a fejedelemséget meg tudta magának szerezni. Fiatalságától, tapasztalatlanságától senki se várta volna, hogy a színlésben és titkolódásban oly mester tudjon lenni. Senkinek sem volt sejtelme arról, hogy csaknem egy időben két oly homlokegyenest ellenkező hitet tegyen le: Rudolfnak, hogy a catholicismust Erdélyben helyre állítja, mint maga is jó catholicus, és a hajdúknak, mint ezek előtt bevallott protestáns, hogy »az igaz vallást" fentartja s a pápásokat kiirtja. Ehez járult alkudozása az erdélyiekkel — kikkel szemben a míg csak lehetett, tagadta közösségét a hajdú vitézekkel annyira, hogy még február derekán is Erdélyben kétkedve fogadták a hírt, hogy ő velők összeköttetésben volna, s a szélek megvédésére készületeket tettek.Sőt e mozgalom horderejéről Forgách Zsigmond is csak ekkor kezdett magának biztosabb tájékozást szerezni, csak akkor kezdte sejteni, hogy e dologban nemcsak Báthorynak és Illésházynak, hanem magának Mátyás főherczegnek is van része,

2) midőn a hajdúkat Nagy András, kivánatainak elfogadása után 3) már feleskette Báthorynak. A követváltás Ecsed és Kolosvár közt ez óta szakadatlanúl folyt. Február derekán Báthorytól Dengeleghy Mihály és Csonka Gergely mentek Kolosvárra, kik Rákóczyval lemon]) L. Törvények és Okiratok. I. 2) U. o. II. 3) L. Erd. Orsz. Emlékek Y. köt. 570. 1. s az esküformát Törv. és Okiratok III,