Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1611. ápril 21—30. Szebeni országgyűlés

nyert, csapatával Udvarhely és Marosszéken át vette útját s jún. 23-án Kolosváron ment át. Báthory a derék sereggel ebben az időben indúlt el. Nagy András visszatéréséről Fogarasföldjén értesült, Hijában küldött követséget utána, őt visszatérésre birandó: Nagy tovább folytatta útját. Báthory jún. 19-én érkezett meg Brassó alá — de a városba nem ereszték be. Ez alatt kémei is hirül hozták, hogy Sorbán készül beütni Erdélybe s Rukarnál táboroz. Többé Báthory nem gondolhatott Moldva elfoglalására. Főhadiszállását Prázsmárra tette át s a törcsvári és tömösi szorosok megvédésére csapatokat küldött, De Radul nem erre jött. Zanogánál, feljűl a tömösi szoroson egészen járatlan utakon rontott be s már júl. 7-én erdélyi földön hált. Másnap már csatája volt Báthory előcsapataival s ezeket megvervén, egyenest Brassó alá ment, hol a bolonyai határban helyezek el őket, E hírre Báthory is megfordult Brassó alá, de júl. 9-én egy véres csatában megveretett. Imreffy sok más főúrral a csatatéren maradt s Báthory is, lova leszuratván, fejér forgóját, mely árulója lehetett volna, ellökte s csak úgy menekülhetett. Kőhalomban Weyrauch királybírónál kipihente magát, Szebenbe ment, hol a védelmére szükséges intézkedéseket megtette. Első gondja volt új fölkelést hirdetni Gyula-Fejérvárra, fényes fizetést s jutalmat igérve azoknak, kik e szükségében nem hagyják el. Aztán mindenfelé követeket küldött, sürgetni a segélyt: a temesvári, budai, egri basákhoz s a tatár khánhoz. Hadul nem nyomult utána. Júl. 15-én a höltevényi mezőn ütött tábort. El volt határozva itt várni be a lengyel és moldvai hadakat, — miután saját országából, melyet ezalatt Miclme Rádul török hadakkal visszafoglalt, többé nem számíthatott segítségre. De azonkívül másra is várt: a magyarországi hadak beütésére Erdélybe, melyet ezek tavasz óta készítének elő. Követeihez Bécsbe innen, jún. 30-án irt levelét kiadta Szabó K. Történelmi Tár 1800. évf. 239. 1.