Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

18. fejezet: 1613-1614 - Törvények és okiratok

urunk ő nga és ngod parancsolatjához tartván mindenekben magunkot, az hol kivántatott hivséggel szolgálni igyekeztünk és noha nagy sok fogyatkozásunkkal vagyon, mindazáltal az ő fge kegyelmességéhez ragaszkodván generalis urunk ő nga maga jó ajánlásához és fizetésünk felől való bizonyos reménséggel erős biztatásához kapcsolván magunkot és ngodnak is hozzánk való jó akaratjának ismereti viselvén bennünköt mindez ideig mint igaz hívei ő fgének az ngodtok parancsolatja szerént ahoz tartottuk magunkot, Ngos urunk ngodnál nyilván vagyon generalis uram s mind penig ngod azt parancsolta vala, hogy Kővár vidékén lakjunk, ahoz képest szállottunk vala Sumkut nevő faluban ez elmúlt szeredán, akkor Török Istvánnal sem hadának helyét bizonyoson nem érthettük, hanem csiterteken déllyest ira kővári kapitán uram, hogy szorgalmatos vigyázásban lennénk, mert Török Istvánnak és hadának felénk vissza való tértét értené ő kglme. Iránk erre nézve ő kglmének, hogy ha gyalogot adna mellénk megpróbálnánk őket, de ő kglmének minthogy arról való értelem nem adatott, nem illenék azt indítanunk. Ugyanezen péntekre viradólan éjfél tájban kiilde ő kglme ismét egy levelet, hogy igen közel való faluban szállva volna Török István hadastól, kire képest hajnal setétekor felülvén seregestül az faluból kijüttünk ez okáért, hogy mezőn várnánk őket, mert kővári kapitán uram irása szerént az ólának nemhogy hihetnénk, de leginkább azoktól tartottunk, az földnépétűi, mert magunk között is vagyon oly böcsületes vitéz legény, az ki előtt reánk való feltámadásokra, — ha Török István érkezik — készek léteket mondották. Kivől az mezőben beszélgetvén egymással végezénk, hogy az főlegényekben utóijáróban maradnának mintegy negyven lóval, a vezeték lovakkal penig a ballagnának az nagy sárban és Láposon által költöznének a lovasokkal együtt. Ezek így levén, reménlették a hátra rendeltetett vitézek, hogy ha eddig nem, immár éczakának előtte meg nem próbálna bennünket, mert már délfele levén az idő elmulatná azt a napot békességgel és szállottanak le lovokról Berkesz nevű faluban, ott a vitézek abrakolván paripájokat csak nagy hirtelenséggel oláh kalauzok vezérléséből Török István hadabeliek martalékul reájuk érkeztenek, azokat ez mieink megfordítván három zászló alatt való három