Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1610. szept. 6. Kolosvári országgyűlés

pított találkozási helyre, Tasnádon egész kis tábor volt együtt: 3000 lovas és 2000 gyalog. A király részéről Thurzó nádor volt megbízva az alkudozás folytatásával s ennek szállásúl Majtény tüzetett ki, ki maga is egész kis haddal, mintegy 4000 emberrel érkezett meg. A két hely, Tasnád és Majtény közt egymást érték a futárok, mignem megállapodtak abban, hogy jún. 9-én a király-daróczi mezőn találkoznak. Elébb a nádor s kísérete foglalták el a kijelölt sátrakat, mögöttök sátrai előtt a sereg volt felállítva. Azután a fejedelem jött népével s hasonló módon szállt táborba. A két sereg közt egy pár száz lépésnyi távolság volt. Mindketten lóra ültek, s a főurak kíséretében, lassú lépésekkel közeledtek, egymást folytonosan szemmel kisérve. Ügyeltek, hogy egyik se előzze meg a másikat, s midőn összeértek, kezet fogtak, egymást üdvözölve. Innen a fejedelem sátrába mentek, hol csauzok is voltak jelen. A nádor, mielőtt az okmányt, melyben követeléseit előadta, bemutatta volna, szükségesnek találta azt egy lioszszabb beszédben indokolni. Az okmány maga egy bevezetéssel hosszan indokolja annak szükséget, hogy a Magyarország s az örökös tartományok közt megkötött unió terjesztessék ki Erdélyre s e czél elérésére szövetkezést ajánl következő feltételek alatt: 1. Uralkodjék Báthory a törvény szerint, s tartsa meg a bécsi békét. 2. Foglaltassanak be a confoederatioba az oláh vajdák is országaikkal. 3. A magyar országgyűlésre küldjön Erdély követeket. 4. A hadi segítség szükség idején szolgáltassék ki pontosan úgy, mint erre a többi szövetséges statusok is kötelezték magokat. 5. Azon kivül, hogy Erdély megfizeti a portai adót, Magyarország tudta nélkül más állammal tractát ne indítson. 6. Hajdúságát tartsa féken. *) Az okmányt kiadta Kazinczy Gábor, Mikó Ferencz Históriája, 272. s köv. 11.