Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1610. márcz. 25. — ápr. 3. Beszterczei országgyűlés

a fejedelmet. Reggel felé azonban mást gondoltak — már épen el akartak indulni Újvár felé, midőn a fejedelmi hadak megtámadták őket, s ők minden ellenállás nélkül vad futásban kerestek menedéket. Kornis György a helyszínén leöletett, Boldizsár hősies védelem után sebet kapva elfogatott, Kendy pedig szerencsésen megmenekült. Az üldözött őrségből is sokan elestek.

x) A fejedelem most egyik bejáróját Beszterczére küldé a történtek hírével, ki Kálnoky Jánost és Mikó Györgyöt ott azonnal elfogatta. Maga másnap márcz. 22-én érkezett meg, miután Bethlentől biztos értesülést vett, hogy bátran jöhet. Nyomban utána hozták Kornis Boldizsárt is, s azonnal az Imreffy szállására vitték, hol az összeesküvés részletei iránt kivallatták. Az alatt megnyílván az országgyűlés is, a rendek elébe állíták. Vallomásai sokakra nézve terhelők voltak. Ezek alapján elfogták Kolosváryt, a közügyigazgatót s harmadnapra a törvényes formák teljes mellőzésével, a beszterczei kapunál felakasztották. Kornist pedig fogva Kővárba szállíták. Mialatt a főben járó per azok ellen, kiket a foglyok vallomásai alapján bűnösöknek tartottak, folyamba tétetett, az országgyűlés is folytatta tanácskozásait. Legelébb a fejedelem négy pontból álló előterjesztését vették tanácskozás alá. Felhatalmazták a fejedelmet, hogy nevezze ki a főköveteket, kik a magyar királytól érkezendő követekkel tovább folytassák a megkezdett tanácskozásokat; hogy Husztot. ha van benne módja, foglalja vissza ; elhatározák, hogy a Kendy István által febr. 1-eje óta kiadott adománylevelek revideáltassanak; s kivetették az adót, kapu szám szerint 10—10 forintot, elrendelvén, hogy a census cathedralicus egyenesen a fejedelmi tárházba szolgáltassék be. Azután a vallásügyi kérdésre került a sor s mindenekelőtt elrendelék, hogy a zsidózók a jövő gyűlésre idéztessenek meg. Minthogy pedig a csak most levert mozgalomba, a pápás J) L. »a széki merénylet 1610-ben« Deá

k Farkastól. Századok 1876. évf, 470. s köv. 11. Három 1614. évben eszközölt tanuvallatás alapján. E derék értekezésnek köszönhetjük a részletek legnagyobb részét, melyek e nagy horderejű eseményt sok tekintetben új világításban tűntetik fel. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VI. 3