Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

hogy az istent természettel kell az fejedelemnek ez földön való gubernálásában követni, holott ő szent fölségében is minden fő természetit, legfőképpen igazságát, irgalmassága és kegyelmessége felülmúlja és hadja, főképpen az alázatoson könyörgő, bűnök megvalló töredelmességét soha meg nem veti. Mi is penig fölségednek ezen az propositumon sem az contumaxokért, sem az elfuttakért, vagy fölséged ellen rugodózókért nem könyörgünk, hanem az kik jelen törödelmes együgyű alázatossággal snbjiciálják fölségednek magokat, és kegyelmét fölségednek országúi való törökedésünkre kivánják. Ezt is meggondolván fölséged kegyelmesen, jövendőknek és szíveknek titkainak tudói nem lévén, ne talám az bűnösök között mostani vétkéért olyakon eshetnék az fölséged büntetése kik ezután fölségednek s mind hazánknak hasznos szolgái lehetnének. Ha az fölséged bódog emlékezetű elei az fölséges lengyel István király Békés Gáspárnak meg nem kegyelmezett volna, és többeknek is sokaknak azon kívül, annak utánna nyugodt volna meg olyan kedvesen mind magok s mind posteritásoknak hasznos szolgálatokban. Indíthatják penig erre flgedet mind külső s mind belső dicsíretes példák. Heinricus tertius az franciai király, mikor országában Lengyelországból vissza ment, felette nagy rebellióban találván országát, ő maga sponte, decreto publico, delictorum oblivionem et perpetuam securitatem statibus et ordinibus publicáltata, melyből semel repulsam passus iterálta másodszor is, és az mit akart, regnum omnibus módis pacificatum adeptus est. Ez mostani harmadik lengyel Sigmond király egész két esztendeig veszekedvén országával, és mezőben profligálván őket, minden rendnek megkegyelmezvén, azolta békeségesen nyugodt köztök. Ezen hazánkban penig az székely atyánkfiainak is tizenkét esztendeig való vétkekről országúi akkori fejedelmünkkel Medgyesen szabad mentséget végezvén, vindicta enim, (ut ait ille) malorum repullulationem, svncera autem injuriarum oblivio perpetuam securitatem gignit; sőt ugyan divina providentiának tarthatja fölséged, hogy ebben az fölséged boldog emlékezetű eleitűi nagy szerencsésen bírattatott, elpusztúlt, megromlott és elfogyatkozott kicsin országunk(ban) ilyen nagy oka és materiája adattatott atyai kegyelmességnek példájára, és örökemlékezetire