Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
ratos, gratos et accepta habentes, nostrum consensum illis praebere, ac beneuole acceptare, approbare, confirmare et tarn nos ipsi obseruare, quam per alios quospiam quorum interest seu intererit obseruari facere dignaremur. Quorum quideni articulorum tenor sequitur in hunc modum. Articulidominorum regnicolarum trium nati o n um r egni n ostr i Transylvaniae et partium r e g n i Hungáriáé d i t i o n i n o s t r a e s u b j ectarumin generalibus eorum comitiis ad deci m u m d i e ni m e n s i s 0 c t o b r i s anni 1611 i n c i u it ate nostra Colosuar i n dicto celebratis conc 1 u s i. (1) Kegyelmes urunk, az felséged közinkben küldött propositiójából is értjük, de azonkívül is nyilván megtapasztaltuk, bogy elejitől fogván felségednek minden szolgalmatossági, fáradsági arra az scopusra tendáltanak, liogy az sok visszavonásokat, háborúságokat lecsendesítvén, az szegény hazának és fejenként mindnyájunknak csendes és békességes állapatot szerezhetne. Ez végre felséged az szomszéd országokkal confoederatiót szerzett, és azt az felséged részéről szentül meg is tartotta. Mely felséged reánk való kegyelmes gondviselését felségednek teljes életünkben megigyekezünk szolgálni. Hogy penig az felséged jó intentiója ellen újabb más háborúság érte szegín hazánkat, azt mi nem egyébnek, hanem azoknak tulajdoníthatjuk, az kik felségeddel és velünk tött confoederatiójokról elfeletkezvén mindnyájunknak romlására igyekeztenek; kiknek ellenünk való ártalmas igyekezetek mostan is felállván, felséged bölcs ítéleti szerént szükségesképpen szándékokat ügyekezik preueniálni, és ellenek magát, országát, ennél is nagyobb romlástól fegyverével (holott mostan más mód sem lehet benne) megoltalmazni. J) Mely expeditiók mivelhogy pénzbéli segítség nélkül nem lehet, annak okáért, látván azt, hogy felséged az mostani expeditiója által akarja az örökös békeséget megszerzem, az szép békességhez való inclinatiónkból, szegínységünknek nem gondolván iszonyú nagy romlásá') Az utolsó »megoltalmazni« szót, mely nélkül a mondat érthetetlen, az erdélyi múzeumi liiteles példányhói a leirú kifelejtette.
