Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1608. nov. 29. Szászsebesi országgyűlés

A Pozsonyba küldendő követeknek a nemesek adjanak 800 ftot, ugyanannyit a szászok. A székelyek otthon rójják meg magokat. Elhatározták, hogy a rövid folyamú perek letárgyaltassanak. Eltörölték a jus ligatumot. Az a szász, ki a székelyeknek jobbágyúl kötötte le magát, megválthatja magát. A ki a székelyek közül az ország szolgálata (azaz katonáskodás) alól azzal vonta ki magát, hogy jobbágygyá lett — szabadíttassék fel. Ha ismét megtenné, halállal lakoljon. A perceptorok számoltassanak meg. Kővárt és Fogarast a fejedelemnek inscribálták. A hajdúknak bűnbocsánat adatott, de a latrok kergetését elrendelték. A törvényeket a fejedelem szept. 27-én erősítette meg, s azzal az országgyűlés eloszlott. November elején azonban ugyancsak Kolosvártt megint együtt voltak a rendek: de nem tanácskozni, hanem személyes jelenlétökkel díszesítni a nagyszerű és fényes menyegzőt, melyet a fejedelem nov. 11-én a ma is úgynevezett »lábas háznál« tartott. Nővérét Annát, ki maga is mint osztályos az ecsedi uradalomban, gazdag hozománynyal rendelkezett, a liasonlag dúsgazdag Bánffy Déneshez adta nőül s azt akarta, hogy a menyegzői ünnepélyek is rángj okhoz, vagyonukhoz méltók legyenek. »Ugy lőttenek az ágyukkal — mond Segesvári Bálint — hogy a házakban, a piaczon egynehány megszakadozott.« Az ünnepélyek nov. 15-én érték végöket, midőn az új pár s a fejedelem távoztak Kolosvárról. y. Bethlen Grábor törekvéseit a portán, hogy a fejedelemnek megszerezze az atlmamet, sokfelől támogatták. Nemcsak a hajdúk s Nagy András a kapitányjok és a magyarországi ba') L. Törvények és Okiratok. XIII.