Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

(Eredetije a kolos-monostori convent levéltárában. — Másik példánya Báthory Gábor sajátkezű aláírásával és pecsétjével gr. Miliő Imre gyűjteményében. Ez utóbbinak bevezetése és befejezése az előbbitől különbözik, tartalma sem egyezik amazzal; a mennyiben ebben egy pár türvényezikk hijányzik, de oly czikkek is olvashatók, melyek a kolos-monostori példányból kimaradtak, mint a jegyzetekben kijelöltettek. E két egyiránt hiteles példánynak még kelete sem egyezik, a mennyiben ez az utóbbiban így hangzik: Datum in praedicta ciuitate nostra Bistriciensi anno et die ut supra (azaz: márcz. 25-kén.) — A kolos-monostori példányból kiadták e törvényezikkeket gr. Kemény József és Kovács István, Erdélyország tört. tára II. löt. 141—1GO. I.) XXIII. 1610. szeptember. 6. Erdélyország rendei ratificálják a második kassai kiegyezést. Mi Erdélyországban és ahhoz engedtetett vármegyékben, Magyarország részeiben lakozó három nemzetbéli, magyar, székely és szászságbéli urak, nemesek és polgári rendek. Adjuk emlékezetűi az kikuek illik. Miérthogy az egymásközött való egyenetlenségből és visszavonásból következik kiváltképpen minden országoknak és nemzeteknek romlások és utolsó veszedelmek; annak azért eltávoztatásáért és közönséges javáért, úgymint Magyar, Erdély és több confoederatus országoknak csendes békességes megmaradásokért, ez elmúlt napokban, úgymint ez jelenvaló 1610. esztendőben augustusnak 15-ik napján Kassán az tekéntetes és nagyságos bethlenfalvi gróf Thurzó György uram, Magyarországnak palatínusa, Mátyás király ő felsége több mellette lévő tanácsival és híveivel együtt, király ő felsége és Magyarország részéről; az mi kegyelmes urunk részéről penig, az felséges Báthori Gábor isten kegyelmességéből Erdélyországnak fejedelme, Magyarország részeinek ura és székelyek ispánja részéről, és országúi az mi részünkről az tekéntetes és nagyságos Imrefi János uram, az mi kegyelmes urunk ő felsége tanácsa, több ő felsége mellette lévő tanácsaival és híveivel egyetemben, úgy mint mind az két részről plenipotentiarius legátusok, végeztenek bizonyos confoederatiot, kezek írásával és pecsétekkel megerősitvén, melynek tenora igy következik: Mi bethlenfalvi gróf Thurzó György Magyarországnak nádorispánja és az kunoknak bírája, Árva várának örökös gróf