Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
tették volna, az singet pedig, fontot és ej telt, kikkel ők mérnek, ugyan csak az régi mód szerint hagyták; ha mikor az szegénység közikben gabonát eladni viszen, és az ő köblökkel ki nem telik, elveszik gabonájokat és váltságra adják meg. Végeztük azért, hogy ők is azon régi köböllel éljenek, hogy az hasznokkal másnak kárt ne tegyenek. (23) Az szász atyafiak is panaszolkodnak az posták felől, hogy nem azszerint kívánnak postalovakat, az mint az felséged levelében vagyon. Végeztük azért országúi felséged kegyelmes akaratjából, hogy az posták, kik az szászságok közt felséged levelével járnak, az mi abban lészen megírva, ahoz tartsák magokat, és azoknak neveket, kicsodák légyenek, béírják;ha egy az posta, egy lovat adjanak, ha kettő, kettőt; de senkinek szekeret ne adjanak, hanem ha expresse levelében volna megírva. Ha pedig az felséged levele kívül lovat vagy szekeret kívánna, akármicsoda rendbéli ember légyen, ne adjanak semmit. Eíféle postáktól pedig cancellarius uram leveleket bészedesse, hogy több posták avagy útonjárók azféle levelekkel dolose és fraudulenter ne éljenek. (24) Végeztük azt is, hogy mikor az székelység felséged parancsolatjára és hivataljára kiindúl, az magok földén, ne az szászságon, ne vármegyén gyülekezzenek és pénzeken éljenek. (25) Az Somlyóhegye erdejével, mésznek való kövével, kőbányájával, minthogy mind éltig az váradi várhoz való volt, s nincsen is seholt, az hol mésznek való követ vághatnak az várhoz, sem egyéb épületre valót, sőt oly erdeje nincsen, az kit közel érhetnének, |maradjonJ x) az várhoz, minthogy felséged is olyan conditioval adta az falut Nagy Gergelynek. (26) Miérthogy az országúi nyilván tudjuk, hogy Kendi István uramnak bódog emlékezetű elei ennek az hazának minden időben kedvesen és hasznoson mint szolgáltak légyen, azok közt az édes atyja is, mindenkor ez hazának közönséges javára nézvén, nagy szeretettel és hasznosan igyekezett szolgálni, kit végre nagy ártatlanul való halálával is bépecsétlett; hisszük, J) A zárjel közé rekesztett »maradjon« szó, mely nélkül a mondatnak helyes értelme nincs, a Donáth-féle eredeti hiteles példányból ki van felejtve.