Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

azféle publicatoriát senki instantiájára, se maior se minor cancellarián, felséged directora bíre nélkül ne adjanak. (6) Vannak sok panaszolkodások az barminczadosok ellen, hogy nem az előbbi vectigal szerint exigálnák az harminczadot, hanem ha valami szegény ember maga majorságából való marhát városba viszen, csak egy fazék vajat, egy széket, egy lapátot, egy kapanyelet, egy véka borsót, lencsét, csak két vagy három pénz érőt is, maga majorságát s keze munkáját, az harminczados szolgái renddel járnak az vásár szerben, főképpen Váradon, verik, tagolják, húzzák vonzszák az szegénységet, azt kívánják, hogy csak egy tyúkot bevigyenek is, vagy akár mi kicsin marhát az vásárra, mindentől czédula pénzt két pénzt adjanak, addég ne árúljanak, az ki czédulát nem vált, mindentől elveszik marháj okat, ezen kivűl is nem az előbbi vectigal szerint exigálnák az harminczadot, hanem külömb külömb féle exactiókat vesznek. Végeztük azért országúi, hogy ez féle szokatlan és méltatlan dolgoktúl az barminczadosok meg nem szűnnek, az régi constitutiók tartása szerint megbüntessenek, az régi vectigalhoz tartsa minden ember magát oda ki: de itt Erdélyben, az míg az arendatornak ideje kitelik, az mostani usus obseruáltassék csak addig, az harminczadok pedig, minthogy immár az szegénység is haza telepedett, az új helyekről az régi helyekre visszavitessenek. (7) Vannak ilyen panaszolkodások is, hogy némelyektől az felséged birodalmaiban csak akár mi kicsin dologért is mód nélkült és törvénytelen arestatiók, tartóztatások esnek, főképpen pedig az máramarosiaktól. Végeztük azért, hogy ennek utánna, se adósságért, se egyéb okokért, mód nélkül és törvénytelen senki senkit, se magát se marháját, meg ne tartóztassa, sőt az mely marhákat eddig az máramarosiak, némely szegénységtől elvöttek, iniungálja felséged az ispánoknak, hogy megadassák. (8) Minthogy felséged mi velünk az Kővárhoz való jobbágyokat megadatja, azonképpen felséged is az mi jobbágyinkat Kővár vidékéről meg adatni ígérte, megszolgáljuk felségednek mint kegyelmes urunknak. (9) Noha minden gyűlésekben elvégeztük, hogy az szökött jobbágyok minden helyekről kiadassanak, de még is pa-