Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
15. fejezet: 1601-1604 - 1604. júl.. 15. Fehérvári országgyűlés
1604. Jul. 15. 75 tásának határideje, melyre a mint összejöttek a rendek, a biztosok megalakiták az erdélyi kamarát s ebbe fölvették Huet Albertet és Eliener Jánost.*) E gyűlés a nagybányai határozathoz képest csak pénzügyi dolgokkal foglalkozott. A dévai és kolosvári határozatoknak , melyek elrendelek, hogy minden lázadó, lázadása minőségéhez képest birtoka egy részét megváltani tartozik: nem lett foganatja, 2) s a pénzügyi mívelet, melytől Básta oly sokat várt, eredménytelen maradt. Senki sem találkozott, ki a törvény által adott felhatalmazás alapján a lefoglalandó jószágért letette volna a tulajdonos által meg nem adott sarczot — s igy a lefoglalást sem lehetett végrehajtani. A végrehajtással megbizott biztosok sokáig késtek minek következtében a művelet napról napra maradt, s miután, most midőn a biztosok már itt voltak, Básta elhagyta az országot, azok sein akartak nélküle intézkedni. Pénzre pedig mellőzhetetlen szükség levén, annak előteremtésére módról kelle gondoskodni. A rendek, különösen a szászok kérték a biztosokat, hogy vigyék el nyakokról a vallonokat, kik közelebről is egy, 32 terhes szekérből álló gabnaszállitmányt, prédáltak fel 3): de a biztosok csak azon esetre Ígérték ezt meg, ha zsoldhátralékjokat valami módon kifizethetik. 4) De hogyan? Adóból vajmi kevés jöttbe, zsarolni sem lehetett többet a földnépen: igy hát csak egyetlen mód volt még hátra — a kölcsön. Valóban ez volt még az egyetlen lehetőség, pénzt előteremteni, s a biztosok ugyancsak hozzá is láttak. Zálogra hét százalék mellett fekvő birtokok vagy korona jövedelmek lekötése által öt hó alatt közel 130,000 frtot vettek fel. Az első kölcsönt márcz. 17-én Daróczytói vették fel, júl. 16-tól tehát ') Adsertus est in lioc Claudiopolitanoconventu in ordinem consiliariorum suae majestatis pro camera saltern Trasilvanica, Albertus Huet. Item quidam alius Cibiniensis Joannes Rhener artis sartoriae magister. Oontigit liaec primum Germanis gratia nostris. Mondja Weiss 173. 1. =) Inventus est — írja Weiss - qui redimeret vix unus, habebant enim aliud sub pectore fixum. 3) Bethlen Parkas VI. k. 54. 4) Krauss 196 1. és Weiss 172-ik 1.
