Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1601. ápril 3. Kolosvári országgyűlés

gyűltek össze. Jelen volt a városban a török követ is, ki figyelmeztette a rendeket, hogy tartsák meg a szultán iránti hűségöket. Ez volt a rendek akaratja is. mert belátták ennek elkerülhetetlen szükségességét s márcz. végén követeket választottak a portára és Lengyelországba. April 3-ikán *) Zsigmondot a török és lengyel követek meghallgatása után. ismét fejedelemmé választották, s a nagy templomban azonnal beiktatták, felesketvén őt magát az ország jogai és kiváltságai megtartására, s a köteles hűségi esküt magok is letévén. Aztán a nap többi része vigságban folyt le. Fehérbe öltözött tanulók járták be a várost trombita-harsogás és dob-pergés közt; az ágyúk két óra hosszan szóltak. Az urak gazdag ajándékokat hordtak neki: lovakat, sátrakat, arany és ezüst edényeket. Szemben a veszélyekkel, melyek a hazát fenyegették, nagyobb áldozatokra kellett a rendeknek készen lenni. A kimerült jobbágyok nem lévén erre képesek, elhatározták, hogy minden nemes, az özvegyeket sem véve ki, minden jobbágy után 1 frtot fizet ápril 29-ig, udvartartásra, s ez adót a szászok is fizetik jobbágyaik után. Es elrendeld szigorú büntetés terhe alatt, hogy ez adót senki se zsarolhassa ki jobbágyától, hanem tartozzék maga lefizetni. Ezenkivttl pedig minden portára 4 frtot vetettek. 2) E gyűlés egyetértve a fejedelemmel, követeket küldött a portára. Toldy Istvánt, Torma Kristófot s velők állandó portai kapitiháúl Aszalay Mátyást, hogy megengeszteljék a szultánt s új frigykötésre bírják. Zsigmond pedig a nagyvezérhez Belgrádba Ováry Istvánt küldé. A rendek a császárhoz küldtek követet : Kakas Istvánt, s vele fölterjesztést, melyben kérték, hogy a történtekért ne nehezteljen, mert a mit tettek, a töröktől s lengyeltől féltökben kellett tenuiök. 3) E határozat-hozatalok után ápril 10-én Zsigmond elbocsátá a rendeket, biztatva őket búcsúbeszédében, hogy békésebb napok fognak következni, csak legyenek kitartók. De a *) Bethlen F. i. h. 11. 1. márcz. 24-ét ír ; de ez bevonulásának napja volt. A napra nézve több hitelt érdemül, a Trausch-féle krónika, a) Bethlen i. h. 12. 1. ós Trausch 178. 1. 3) Bethlen és Trausch i. h. Istvánffy 46."».