Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1604. jan. 12. Medgyesi országgyűlés

Kívülük még sokan bűnhődtek. Tamásfalvi János, marosszéki főkapitány, Ribiczey Albert, zarándi főispán felakasztattak, Lészay Farkas, Nagy, Tamásfalvi László, Jancsó Gáspár, Kis Péter, Sörényi Ferencz, Czeglédi Péter s mások kivégeztettek. A városok megsarczoltattak s élőkre német elöljárókat tettek. Básta Déváról Lippa alá vezette s Pálélésénél táborba szállitá hadát, hol eddig is folytak apróbb csatározások s Jenő alá ment, E hírre Temesvárról Bektás basa is megindúlt, s most Básta visszatért táborába, Bektás pedig (okt. 28-án) a Maros túlpartjain megállapodott. Apróbb csatározásokkal mulatták magokat — mígnem Bektás egész váratlanul visszafordult, Nem ezt várták a bujdosók, s miután a lengyel katonák is elpártoltak, kiknek egy részök a császár, más részök a Hadul szolgálatába állott, elhatározták engedélyért folyamodni Bástához, hogy szabadon haza mehessenek. Gyulafyt és Kapronczayt küldték hozzá, s ezek csakugyan meg is hozták az engedélyt Karán-Sebesre, melynek folytán nagy részök, maga Borbély is visszatért: de nem sokára meghalt (decz. 15.). Básta is visszafordult s előbb Fehérvárra, onnan Kolosvárra ment. l) Ez alatt Hoffman Kolosvártt összeiratta Székely Mózes párthiveinek Erdélyben s a részben levő vagyonát, hogy ez alapúi szolgáljon a dévai gyűlésen kimondott elkobzásokhoz. Ugyanezek pénzeit s ingóságait lefoglalta s azokkal beszámolt a visszaérkezett Bástának. 2) XIV. Sarmaságinak és követtársainak Rudolf kormánya 1603 szept. 6-án kiadta a végválaszt. O felsége megértette a miket elébe terjesztettek. De minthogy azóta a tartományban nagy fordulat állott be, s a rendek nagy része nemcsak lázadóvá lett és fegyvert fogott ő felsége ellen, hanem még a hűségben maradtakat is kényszerítették pártjokra állani, s ezzel roppant 1) Szamosközy, Bethlen, Trauscli, Weis az i. h. 2) Hoffman Gy. Kolosvártt 1605 okt. 5-én a prágai udvari kamarához tett jelentése. L. az összeírás egy részét Törv. és Irom. XLVIII. b) Az erdélyi összairás, fájdalom nincs meg.