Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok
végezvén ez féle caeremoniákat, ismét tartozzék recedálni, semmi egyél) ezenkivűl való caeremoniákat ne peragálhasson. (53) Panaszolkodnak az magyarországi atyánkfiai, liogy az urak jószági közzűl némelyek az vármegye közzé udvarló pénzt nem akarnának adni, azt praetendálván, liogy őket regalissal liínák az gyűlésben. Ha ő maga megyen, ne tartozzék jószága udvarló pénzt adni, de ba csak legátusát küldi, fele költséget tartozzék adni jószága, az mit egyebek adnak. (54) Vadnak sok panaszolkodások az kolosváriaktúl, liogy az nagyságod parancsolatjára gyakorlatossággal posták alá lovakat adván, az ennek előtte való rendtartás szerént az határozó helyekön az mezővárasok és egyéb helyek lovakat, ha szintén volna is, az posta alá nem adnak, hanem az lovakat az régi szokás ellen tíz tizenhat mélyföldig is elviszik, ki miatt sok lovok elvész. Tetszett azért, hogy minden városok és határozott helyek tartozzanak iuxta antiquam et approbatam consuetudinem adnia; kit ha nem cselekednek contumacia ducti, az director affélét ex officio tartozzék revocálni ratione non observations mandati. Ha hol penig azféle várasok semmi úton lovat nem adhatnának, tehát minden okvetetlen effélék az ő szokott határokig tartozzanak az ló bérit megfizetni, és az lónak is gondját viselni, hogy el ne vesszen: mert alioquin az árát tartozik megfizetni. (55) Miérthogy az városi rendeket, sőt egyéb ez országi kereskedő embereket is, absque ullo processu juris et aliorum debitorum aut delictorum, ez mostani nyavalyás időben sokan Szilágyságban és Magyarország határiban szokták megtartóztatni, arestálni és saczoltatni szabadságok és térvényé ellen : tetszett annakokáért, hogy senki semminemű rendbeli kereskedő embert igaz útán járásában térvény úta kivűl szabadsága ellen meg ne tartóztathasson; hanem ha kinek kivel dolga vagyon, azt az országnak megregzett térvényé szerint előbb füstin keresse juris ordine; mert valakit térvény útja kivűl való azféle tartogatásban találnak, tehát azon vármegyebeli ispán mox et de facto tartozzék az megtartott embernek marháját böcsűj ével fölszabadítani. (56) Tetszett ez is, az mint vásárhelyi gyűlésünkben elvégeztük volt, hogy Moldvából, Havasalföldéből és egyéb lie-
