Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok
Íjadon procedálhassanak, az jobbágyoknak megadásában is minden helyeken az vármegye tervényéliez és az publica const utiókhoz tartsák magokat. Azonképpen ad generalem malefactorum inquisitionem minden helyekre bémehessenek és az latrokat mindenütt persequálhassák és büntethessék. (24) Vadnak sok atyánkfiai, kiknek jószágokról való levelök vagy mindenestül ez disturbiumban tüz miatt vagy egyéb ellenség miatt elveszött, avagy ha donatiója megmaradott is, statutióról való relatoriája elveszött. Végeztük azért, hogyha ez féle periclitans donatarius testimonio vicinorum et commetaneorum tani nobilium quam lionestae famae ignob iliumlegitima statutióját megbizonithatja, efféle jószág ugyan az donatariusé maradjon, sőt ha ez féle jószágot az fejedelmek Mihály vajda bejüveteli után másnak conferáltak volna is, az olyan donatio ne stáljon, hanem inkább nagyságod az periclitans donatariust nova donatione mediante roborálja benne. Ha ki penig valamely jószágot oly régtül fogva bírt, hogy az liumana memóriát excedálja, és az féle jószágról való levelei mostan elvesztek volna, megbizonittatván, hogy aviticuma, és in pacifico dominio bonorum volt, az olyant is nagyságod ne másnak hanem az haeresnek conferálja nova donatióval. De az levelek taxája felől az János király idejebeli szokás observáltassék, mely ez volt, hogy nova donatióról az cancellarián fi. 12. vettek, de defectussal adott jószág donatiójátúl annál többet, ha penig valamit az fejedelem per manus adott, afféle donatiótúl azt adták, az mint az cancellariussal conveniálliatott. (25) Vadnak ilyen bántásink is több nyomorúságink között, hogy az mely szegín atyánkfiai be akarnak s akartak menni kerítött várasokban marliástúl megmaradásnak okáért vagy hogy be nem bocsátják, vagy ha bebocsátották is, nem hogy házat vagy egyéb örökségöt engednének várasokban az nemességnek venni, sőt sok saczoltatással való fizetése után szállást fogadván, mint egy városi embert szinte úgy cogálták minden városi szolgálatra, marháját, lovát postálkodásra; ők penig az nemességnek mindennémü libertásával és immunitásával élni akarnak, s most is élnek és jószágot bírnak közöttünk. Kívánjuk azért, hogy avagy nékik is az privilegiomunk-
