Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
15. fejezet: 1601-1604 - 1602. decz. 10—15. Fehérvári országgyűlés
útjával állott összefüggésben, ki oly szerencsével harczolt versenytársával, hogy már szept. 14-éről Tergovistiáról jelentheté a császárnak, hogy az ő és saját csapataival Simon vajda hadait kiverte. Egy másik fölterjesztésében már jutalmat is kér, természetesen Erdélyből: maga számára Vécset s követének két kastélyt. 2) Azonban a dolognak ezzel nem volt vége. Básta nem sokára hírt vett, hogy tatár horda közeledik Oláhország felé, Simon védelmére, melyet még Zsigmond követe Tamásfalvy hivott segélyre. Csakugyan úgy volt s a had nem csak Havasalföldét, hanem Erdélyt is fenyegette. Básta erre a barczasági falukban szétszórt hadát összegyüjté, sőt új csapatokat vett maga mellé s Vidombáktól Prásmár alá vezette a tábort, honnan szept, 19-én a határszélre ment, s Capreol ot és Bornemis zát egy csapattal átküldé a határon. Az ütkö zet szept. 23-á n a Szereth mellett a tatárokra nézve dűlt el kedvezőtlenül: ezek kemény vereséget szenvedtek. Mire Básta is visszatért a prásmári táborba, honnan a hirre, hogy Székely Mózes török hadakkal közeledik, okt. 8-án az egész táborral megindult Fehérvár felé. 3) Régóta úgy hitte, hogy valami összeesküvésnek van nyomában, melyet Székelylyel, Toldy és Borbély szőnének a német hadak elvesztésére, s mely már az országban is el kezdene ágazni. 4) De félelme teljesen alaptalan volt, s mindössze csak annyi történt, hogy Nagy Albert és Csiszár Gergely átszöktek Temesvárra, A nyáron a törökök kezébe adott Solymos várát épen Borbély szerezte vissza a törököktől, 5) s miután maga is megnyugodott, és aggodalomra nem látott semmi okot, ') Eredetije atitk. ltban Bécsben. Kéri ebben ő felségét, hogy mind neki, s mind a keresztyénségnek jobban használhasson, hogy mikép Miliálylyal tette, öt is segélje meg pénzzel, melylyel a fizetetlen hadakat fizethesse, mert a veszély, mely őt érné, Erdélyt s a keresztyénséget is sújtaná. 2) L. Törv. és írom. XXX. V. ö. Bethlen 275. 3) A Trausch-féle krónika 212— 3. és Bethlen Farkas Y. és Törv. és írom. XXXIII. 4) L. a szept. 1-ei jelentés 17-ik pontját. 5) Pezzen a császárhoz, Bécs, 1602. nov. 9-rűl következőleg ír; »Ausz Siebenburgen kumbt gleih aniezo des herrn Obristen Preiner diener einer auf der post, sagt dasz daselbst alles still, wiszen vmb kein 3*
