Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1607. aug. 6. Fehérvári országgyűlés

A már teljesen elkészült expeditiót azonban nem adták ki: valószínűleg azért, mert Sennyey az erdélyi követ megérke­zett Prágába, s várták a vele kezdendő alkudozások ered­ményét. Sennyey megérkezése után azonnal értekezett Forgács­csal. Megakarta győzni a buzgó főpapot, liogy Rákóczy csak kénytelenségből fogadta el a fejedelemséget, s kész is arról minden pillanatban lemondani, s hogy Homonnai az erdélyi­eknek semmi áron sem kell. Forgács azonnal (júl. 2-án) tett a minisztereknek jelentést: de szívökre kötötte, hogy a Báthoryra vonatkozó terveket valahogy el ne árulják, mert az dugába dönthetné a dolgot. *) Forgács nagy befolyású ember Rudolf udvarában, ki épen ezekben a napokban neveztetett ki esztergomi érsekké. Amellett volt egy júl. 3-án beadott emlékiratában, hogy Seny­nyeyvel keményen kell beszélni, nem kell neki semmit engedni s Bátliorinak e jeles indulatú és a cath. vallásért oly buzgó ifjúnak jelöltségét fenn kell tartani. 2) ország s a határszélek megvizsgálására küldi. Ecsedet illetőleg, mely most Báthory Gábor kezén van, javasolja »ut vel arcem illám suae Mtis beneficio vita solum durante obtineat, vel etiam post obtentum princi­patum iuxta placitum suae Mtis iure revideri negotium non abnuat.« A bányászatot illetőleg, bányák jelenleg Erdélyben nem műveltet­nek, arany ezüst csak a folyókból nyeretik, melynek hasznát a fejed, húzza. Igaz. hogy Nagybánya műveltetik, de ez a somlai Báthoryak bir­toka, melyet Szathmárért cserébe kaptak. A várak és megyék visszacsa­tolását illetőleg, azok még nincsenek Báthory kezén, de nem is állithatja azokat vissza, csak ha a Bocskay és Rákóczy párti várnagyokat ós kapi­tányokat el nem mozdítja, s helyökbe a maga embereit nem teszi. (A tit­kos levéltárban Bécsben. Eredeti). ]) L. Törv. és írom. LXIX. 2) Forgács, Prága, 1603 júl. 3 véleményt ad Stralendorfnak, az erdé­lyi követtel való alkudozásról. Erősen meg kell — írja — támadni a kö­vetet (Sennyeyt), hogy honnan van, hogy az erdélyiek megfogadott hűsé­gük daczára »principem sibimet eligant, cum Turca foedus ineant, sub ejus patrocinium totos de se tradant : quid hoc aliud esse quam sub hac adumbrata obsequii specie majestatem caesaream ludibrio exponi«? Az erdélyiek tudhatnák, hogy kétféleképen is ő flge alá tartoznak : 1. mert a magyar korona alatt állanak ; 2. mert magok is hűséget esküdtek. Hon­nan van mégis, hogy ő flge hire nélkül kötöttek a törökkel szövetséget ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom