Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1607. ápr. 18. Fogarasi országgyűlés

pártfogását, bogy kimutassa neki, liogy mig Homonnai és pártja a török pártfogás által akarja Erdélyt megszerezni, a megválasztott fejedelem a bécsi udvarra támaszkodik. Márcz. 24-én Pozsonyban értekezett Illésbázyval s ezt megnyerte urának. Márcz. 27-én már Bécsben Mátyás fogadta, de többet nem tudott kieszközölni, mint azon Ígéretet, liogy írnak Nyárynak és Homonnainak, maradjanak csendesen. 1) Mielőtt azonban végleg döntött volna Mátyás, egyelőre elégnek tartotta a rendeket figyelmeztetni, bogy a választás végrehajtása előtt be kellett volna várni a császár elhatározását, s felhívni Rákóczyt »a császár tanácsurát«, hogy a béke fentartására ügyeljen. 2) Azonban a főherczeg és magyar tanácsosai csakhamar kibékültek az eszmével, hogy az öreg higgadt s kalandos vállalatokra nem hajlandó Rákóczyt meghagyják — s még csak a meghagyás föltételeit latolgatták. 3) Midőn Mátyástól a levelek megérkeztek Rákóczyhoz és a rendekhez: az épen Fogarasban tartózkodó fejedelem öszszehívta a tanácsurakat s a közelben lévő urakat és rendeket s a főherczeg levelét elibök terjeszték. A rendek azonnal válaszoltak. Bőven kifejték a főherczeg előtt, hogy a választást ők nem halaszthatták tovább oly körülmények közt, midőn Homonnainak s az ő érdekében a nagy tekintélyű Nyárynak föllépése, Báthory Gábornak köve telései s a prédára éhes hajdúknak készülődése válságoss ') Bákóczyak kora I. k. I. 142 — 3. 11. 2) L. Törv. és írom. LIV. 3) Simon zágrábi pp. Erglielius Ferencz bosniai pp., Erdödy Tamás, Draskovics János és Istvánffy M. opiniót terjesztettek Mátyás flighez, melyben kifejtették, liogy Erdélyt vissza kell csatolni a magyar koronához, ennélfogva Eákóczynak nem a fejedelmi, hanem a vajdai czím adassék meg. Ezenkívül »apellationes causarum e Trannia in curiam regiam deinceps transmittantur, atque inde remissae, executioni demandentur.« — Továbbá : »Temporibus quoque comitiorum et ipse vaiuoda vel per se comparere vel certos suos nuncios, sicuti et ipsi Transilvani, ad instar reliquarum partium coronae Hungáriáé annexarum mittere debeant et teneantur.« Homonnait le kell ültetni. Különben — vetették oda végül — lia lehetne, jó volna Erdélyt »inter duos litigantes« elfoglalni s egy katli. embernek adni, ki megtartsa ő felségének. (Ered. a titk. levéltárban.)