Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1607. márcz. 18—25. Maros-Vásárhelyi országgyűlés

megnyugodott benne, a török és keresztyén nemzetségek approbálták. Daczára ennek ő nem lépett le az egyenes útról, s nem akarta a törvényes rend és a nemzet jogai felforgatásával megszerezni. S ime midőn megindult az üdvözölt úr testével, minő méltatlanúl bánt vele az ő vén apja. Közülök is némelyek haszonlesésből, mások gondatlanságból vagy feltűnni vágyásból sokan pedig túlzott aggodalmak miatt nem tudták megbecsülni e közönséges jóra fordult állapotot. 0 hát nem tehetett mást, minthogy időt hagyott nekik a meggondolásra. Várad, Huszt, Kővár, Szathmár s több végvárak az ő kezén vannak; fogadják inkább szeretettel azoknak hazájokhoz visszacsatolását, hogysem azoknak elszakadásából a haza pusztulását s veszedelmét idézzék fel; a dolog már addig jutott, hogy becsületének megvédése miatt se léphet vissza. Isten a bizonysága, hogy ő a rendek akaratához kivánta volna magát szabni, de szerelmes atyjának ajánlásába s hitébe vetett bizalma miatt hagyta el tractálási szándékát: ő t. i. írta és izente neki, hogy minden dolgot rendbehozott, az eltérő véleményüeket pártjára térítette, s már mindenütt annyira biztosnak vették dolgát, hogy Bécsből is Illésházy és más tanácsurak fejedelemül üdvözölték. Ily körülmények közt, gyalázatára, ő el nem áll követelésétől. Végül kéri a rendeket, hogy ne fenyegessék Pernyeszyt a kővári kapitányt nótával azért, hogy neki adta át a várat: meg fogják látni, hogy ez is javukra volt, A harmadik levélben biztatásokkal s ígéretekkel fordul a székelyekhez. Üdvözült fejedelmök szép szabadságuknak felépítését betegágyában rábízta. O már nem állhat hátra s tudatja velők, hogy »az üdvözölt úr erős átok alatti kötelezése miatt s lelke és tisztessége sértése alatt« köteles felépítni szabadságukat és megtartani ezt. Felhívja őket, hogy jöjjenek hozzá Szathmár felé: mert ha nem jőnek, magoknak tulajdonítsák a következményeket. Annyi néppel kell bemennie, hogy ebből a hazának romlása fog következni. *) Homonnai csalatkozott, ha azt hitte, hogy ügyét parlamentirozással jó rendbe állítja, s a rendeket magához hajt0 Mindhárom levél kiadva Rákóczyak kora I. 122 —133. 11. Valamint a megbizó levélnek, ugy ezeknek kelte Kővár 1607. márcz. 17.