Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1602. júl. — Szászsebesi országgyűlés

jaival, családjával és Bethlen Gáborral a török földre menekült. Zsigmondnak ez alatt Déván rossz dolga volt: katonái s a körülötte levő urak látván, hogy Básta más alapon jött az országba, mintsem ők hitték, Székely Mózes megveretése miatt szemrehányásokat tettek neki, s ő a tövisi csata második napján, júl. 3-án elkeseredetten írt Csákynak: »uram, nem jó itt énnekem, az megbódúlt beste kurafiak közt, jöjjön hamar kigyelmed mehessek Básta uramhoz, de úgy jöjjön, hogy annyin legyen, hogy bátorságos legyen.« x) S csakugyan négy nap múlva a szerencsétlen tövisi csata után a Básta által értté küldött vallonok fedezete alatt Szász-Sebesre ment, — hol Básta előzékenységgel fogadta. S miután a császártól Zsigmondhoz írott levél, melylyel őt kegyelme iránt biztosítja, 2) megérkezett: egy a hatósághoz intézett rendeletet tettek közzé, mely a császárral a kiegyezés létrejöttét tudatja, s a meghódolókat a császár kegyelméről biztosítja. Innen Szebenbe mentek — s Zsigmond a Básta által mellé adott fényes kísérettel elindult július 26-án 3) végzetes útjára. Aug. elején ért Kassára, hol csak 6 napot időzött s azonal sietett Csehországba. De bár Marietti közbevetette magát, hogy a császár a fejedelmet megillető pompával fogadja,

4) egy ideig még Leitmeritzen kelle tartózkodnia — mígnem saját kívánságához képest, »az erdélyi fejedelmekre nézve annyira végzetes« oppelni és ratibori herczegség helyett megnyerte a Poppel-féle libochowitzi uradalmat. 5) Ez időtájban Petraskó is folyamodott a császárhoz, hogy szomorú sorsán enyhítsen, c) de hasztalan; havasalföldi vajdának nem ő, más volt kinézve. >) Deák Farkas : A nagy Csáky 31. 1. s) L. Törvények és írom. XXI. s) A Trausch-féle krónika 211. 1. 4) L. Törvények és írom. XXVI. B) Istvánffy 483. 1. De téved, hogy a kegyelmezés ez alapon történt volna. Ellenkezőleg Zsigmond már Leitmeritzben volt, midőn a császár a cseréhe egyezett. V. ö. Okmánytár XXXVI. sz. a. «) L. Törv. és írom. XXVII-ik sz.