Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1607. febr. 8—12. Kolosvári országgyűlés

ból: »valakit az ország királyáúl választ, az legyen-király, mi is annak Ígérjük és engedjük.« *) Az ő jelöltjök Rákóczy volt, ki, mondák, tapasztalt ember s a bekövetkezhető viharos időben meg tudja védni őket. Csak Bethlen Gábor működött e közmegállapodás ellen, s próbált pártot összehozni, bujtogatván a rendek közt Báthory érdekében, de eredménytelenül. Az általa kiosztott leveleknek oly kevés hatása volt, mint Ígéreteinek, s hogy több sikert biztosítson, leutazott a vidékre, de elfogatott, s visszahozatott Kolosvárra, hol a gyűlés tartama alatt letartóztatva maradt. Midőn Rákóczy febr. 8-án megnyitotta a gyűlést, a rendeknek a meghalt fejedelem végrendeletének megfelelőleg Homonnait ajánlotta: s azzal a gyűlés helyéről, a piaczi nagy templomból eltávozott. A rendek pedig ragaszkodtak korábbi megbeszélésökhöz. Mielőtt azonban választáshoz fogtak volna, Kamuthyt Báthory Gáborhoz, s Huszár Istvánt a temetési menethez küldék, felszólítással, hogy amaz mondjon le követeléséről, a temetési menet pedig fegyveres erő nélkül jöjjön be. Azután febr. 11-én megújiták a három nemzet közt az uniót, mely egyiránt kötelezze mindeniket, s melynek megtartására minden körülmények közt, de főként a fejedelemválasztásra nézve esküvel kötelezték magokat közösen. Azután másnap febr. 12-én hozzá fogtak a választáshoz, s fejedelemmé közakarattal (egyedül csak Kaller Gábor nem adta rá szavazatát) Rákóczy Zsigmondot tették. Rákóczyt, ha nem is lepte meg e választás, de egészen nem számított rá, s midőn az országgyűlés küldöttsége az eredményt tudatta vele, öregségével, betegeskedésével, köszvényes fájdalmaival mentegetőzött s nem akarta elfogadni. Kérte könyezve esedezett, hogy válaszszanak mást. De a rendek nem tágítottak, testületileg mentek hozzá, úgy, hogy lakása befogadni is alig volt képes azokat; nevökben a beszédet Sennyey Pongrácz tartotta, s minthogy megválasztatása elvi kérdést J) Rákóczyak kora I. k. 60. Más biztatások is volt: legalább Rákóczy febr. 19-iki feliratában a császárhoz olyan fermánról emlékezik, mely azt bagyta meg a rendeknek, hogy magok közül valót válasszanak. 21*