Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1605. febr. 21. Maros-Szerdai országgyűlés

vendi Pál a kereki-i várnagy által hajdúkat gyüjte maga körül. Ezzel a koczka el volt vetve. Belgiojoso hogy megbüntesse őt engedeti enségéért,elhatározá, lehető nagy erővel menni ellene, s e czélból felrendelő magához Dampierret, Pezzent, Capreolot s az erdélyi csapatokat is. Csakugyan minden felől siettek hozzá a hadak. Az erdélyiek Kolosvárhoz szállottak táborba: magyarok és székelyek, s ezek kapitányává Sennyey Pongrácz neveztetett ki. Fényes tábor volt ez, mely piros selyem lobogó alatt indult meg, s gr. Belgiojoso hadaival Adorjánnál egyesült, A mint hadai együtt voltak, megkezdé a támadást, elfoglalá Szent-Jóbot Bocskay várát s maga Kereki ellen indult. A szerencse azonban nem kedvezett neki. Örvendi Pál zsolddal, Ígéretekkel s a helyzet felvilágosításával maga mellé nyerte a hajdúkat, kik tömegesen siettek zászlói alá, sőt a császár zsoldjában levők is hozzá állottak s a Belgiojosohoz siető Pezzen János ezredesen Almásd és Diószeg közt okt, 14-ike éjjelén diadalt arattak, magát Pezzent is elfogták. E váratlan veszteség s a hajdúk elpártolása Barbianot Adorján alól Váradra menni kényszeríté, ki a rémülés első perczében békére gondolt. E czélból Sennyeyt és Kornist Bocskaylioz küldé követekül, meghódolása esetére amnestiát helyezvén kilátásba. Bocskay ily feltétel mellett természetesen szóba sem állott a követekkel, minek következtében nyolez nappal az álmosdi csata után Belgiosojo táborával Kassa felé indúlt. Vele mentek Capreolo, Komis, Markó vajda, s utóbb Sennyey is. Kassára azonban nem bocsáttatván be, útjokat Szepesv áralj ára folytatták, mi alatt a tőlök elvált erdélyi hadak visszatértek hazájokba. E napon már a császárra nézve Magyarország nagy része el volt veszve, s ha ez előtt még Bocskay elvesztése által lehetőnek tartották az ország megtartását, e naptól fogva, midőn már az erődök is a fölkelők kezébe estek s a felső-magyarországi urak nagy része is a mozgalomhoz csatlakozott: Básta volt reményök utolsó horgonya, *) ') Bethlen Farkas VI. 162. Hogy Bocskayra nézve különös tervek forogtak fenn, egy a hadilevéltárban őrzött okirat (fasciculus 11. Nro. 3.) tanúsítja, melyet Mátyás főherczeg intézett Budolf császárhoz, s melynek az ottani indexben készült kivonata igy hangzik : »Empfangs Bestätigungen deren von S. Maiestät sowohl an den feldobi-isten in Ober-Ungarn