Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug 28.—30. Tordai országgyűlés
dek — mint ezt kikötötték — korábbi esküjök folytonosságának alapján nem tettek le bitet. Ezzel a gyűlés eloszlott 1). Zsigmond nejével még az nap Fej érvárra utazott: a biztosokat erős fedezet alatt másnap vezették oda. Ugy látszik, hogy ezek fondorlatairól Zsigmond tudomást szerzett magának, mert a mint megérkeztek, aug. 31-én gróf Thurn által megizentette nekik, hogy felakasztatja őket. De nem történt meg. Letartóztatásukkal s rémítgetésökkel nem akart egyebet elérni, mint hogy visszatartott kincseit s útban elfogott inasait (foedissimi sui pueri, mint a biztosok nevezik) visszakapja. S e czélra Melith Pált szept. 1-én a biztosoktól kicsikart utasítással Kassára küldé Maximiliánhoz. Melith bizonyos tekintetben már későn ment: elindulása napján Jósikát Szathmáron erős kínzásokkal vallomásokra kényszeríték s aztán kivégezték. Az emiatt haragra lobbant Zsigmond most az egyik biztost Dévára, a másikat Szamos-Újvárra akarta börtönbe küldeni — de neje kérelmére elhalasztá a végrehajtást Melith visszatértéig. Ki midőn kedvező válasszal jött meg 2) a hírrel, hogy kincsei és apródjai Szathmártt várják a kicserélést: csakugyan elhatározá a biztosok szabadon bocsátását. Szept. 23-án utoljára fogadta őket s mindeniküket ajándékokkal látta el. A biztosok megintve Kornis által, hogy vissza ne merjék azokat utasítni, ha valami megtréfáltatásnak nem akarják magukat kitenni, látszólagos örömmel fogadták azokat s még az nap elindultak. Szent Mihály napján érkeztek L. az esküt ugyanannak végén. 2) Maximilián szept. 12-én már visszabocsátá őt, mint Kassáról ez napról a biztosokhoz írott levele bizonyítja : Ex Paulo Melith oretenus cognoscetis quid erga magn. Com. Turritam in causa principali quam vestrae liberationis nos declaravimus, ipsique principi Sigismundo perscripserimus. Non dubitantes, quin facta utriusque permutatione eorum quae apud nos sunt, vos libere dimissurus, nostrisque postulatis lecum daturus sít. Reliqua in adventum vestrum differentes. Eredetije a bécsi udv. cancellária ltárában. A szept. 17-iki ugyancsak a biztosokhoz írott levelében mondja: »quod ad res suae dilectionis et famulos debentos attinet, jam ante hinc Zathmarium dimissi sunt, ea lege, sí vos quoque, qui alioquin contra omnium gentium jura detinemini sua dilectis liberis in confiniis statuet, mit reméli, hogy megtesz, ha csak nem akarja nyílt ellenségnek vallani magát. Ugyanott.