Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug. 22. Szászsebesi országgyűlés

buzogánynyal, fényes katonai kísérettől környezve melyet a biró és Gellényi vezettek, nejéhez ment, A fejedelem-asszony egészen a kapuig elibe jött mosolylyal ajkán, — s a viszontlátás örömével üdvözölték egymást. Néhány perczig beszélgettek, majd ketten visszavonúltak a belső terembe. A férj megváltozott érzelmének zálogáúl egy 18 ezer aranyra becsült lánczot nyújtott át neki, s a szegény asszony annyi szenvedésteljes év után ekkor élte házasságának első boldog napját. Letette gyászruháját s e percztől fogva ajkán is mosolylyal látták megjelenni. Zsigmond e napon a piaczon beszédet tartott a néphez, mely úgy látszik, ragaszkodással, lelkesedésssl fogadta őt. — Felsorolta ebben visszajövésének okait, szenvedett sérelmeit, igérte, hogy kibékíti az országot a törökkel, mitől se tartsanak, monda, mert jó zálogai vannak, a biztosok. Azután hivatta a korlátnokot és Kereszturyt, hogy esküdjenek hűséget neki. Egyik sem akarta addig tenni ezt — bár e pontig mindkettő segített neki — mig ügye el nem dől addig, s erre mindkettőt őrizet alá vetette 2). Melith Pál a fejedelem-asszony fedezetére adott s 300 emberből álló csapatnak kapitánya neszét vette a városban történteknek, s minthogy azt hitte, hogy asszonya veszélyben forog, segélyére akart sietni. De a város kapui már be voltak zárva, s midőn fenyegetésére, hogy a külvárosokat felgyújtja, a dolgok valódi állását közölte vele a biró, s asszonya is kijelenté, hogy szolgálatával nem akar élni, egy futárt indított előre a biztosokhoz s maga is visszafordúlt Fejérvárra. Zsigmondnak kétségtelenül legnagyobb szerencséje volt kibékülése Mária Krisztiernával, ki tényleg helytartó volt, s kivel most közösen állt az uralom élére. Az első levél, mit. együtt írtak, s mint fejedelmek mindketten aláírtak, a biztosokhoz volt intézve: menedéklevél, követtik Hácz István számára, ki szóbeli izenetet visz nekik 3). S ugyanakkor meghívták Az Archiv régi folyamában II. k. 453-ik 1. közlött »nova transylvanica.« 2) Ugyanott. Istvánffy i. levelében ezt az egész elfogatást csak színnek tartja. Szerinte összejátszottak a fejedelemmel. 3) Közölve Carrillo Alfonz Dipl. működésében a 140-ik 1.