Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - Törvények és irományok

rint; ha ki penig jobbágyán venné meg azt a summát, tehát az az ember a jószágát veszezzsze el, a kinek hat jobbágya va­gyon vagy kevesebb, 6 forintot vegyenek; ennek a proven­tusából építsenek a miriszlói harcz helyén egy kápolnát. Ezt penig országúi végeztük: hogy minden nemzet, a ki ez or­szágban lakik, azt a 18-dik napját September nek annuatim soleniter, illő innepnek tartsák, és megüljék az istennek há­lát adván ilyen nagy kegyelmességéért; valaki ezt nem ob­serválja, az ispányok megcircáljak, és a falun 12 forintot vé­gyenek, a városokon penig barom annyit. Az kik penig con­tumacia ducti el nem jöttenek, és az expeditiótól teljesség­gel abstrahálták magokat: a régi végzések és a decretumok tartása szerént jószágokat veszeszszék el; azonképpen vala­kik a táborból, vagy a seregből az harcz előtt haza mentek, avvagy egyebüvé szöktek generális uram licentiája nélkül, avvagy beteg, avvagy egésséges volt, si se rationabiliter non poterint excusare, jószágoktól priváltassanak. (17) A mely puskákat Mihály vajda kiosztott volt a székelységre, végeztük : hogy mind bészedjék a kapitányok és királybírák; hüt szerént vegyék bé és a fiscus számára Fejér­várra vigyék; a kit penig maga pénzen szerzett a paraszt em­ber, azt az ura tartsa meg és tempore necessitatis, quod deus avertat, az ura előadja. Oláh peni^j^ékely fegyvert kézijat ezután, ne viselhes­sen kivévénTfjuhászokat, kik a havason laknak, hanem szász és magyar viseljen fegyvert. A mely nemes ember jobbágyától el nem venné puská­ját, fegyverét: az ispány, kapitány és királybíró 12 forintot vehessen rajta, és ezt minden esztendőben inquiralják meg. (18) Látván ez országban a sok dúlást, kóborlást, ki esett a szabad hajdúk, lovak, gyalog miatt; vegeztük — miért­liogy Erdélyben ennek előtte is a féle fizetetlen nép volt, hanem az országon kívül a végekben laktanak —: hogy en­nek utána semmi hajdúság ne légyen, hanem teljességgel megszűnjék, és senki tartani ne merészelje, turmatim se fa­lun se városon ne járjon, hanem keressen fizetést, ha az or­szágban akar maradni; ha penig szolgálni nem akar, pénzen éljen mindenütt; az hol penig contumatia ducti csoporton-

Next

/
Oldalképek
Tartalom