Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - Törvények és irományok

(1) Minthogy minden birodalmak és fejedelemségek az úristentől ő felségétől vágynák, hiszsziik, hogy ő szent felsége a kegyetlen pogány ellenség ellen mostan minékünk te nagyságod mutatta kegyelmességéből és a teljes kereszténységnek jó végzéséből kegyelmes fejedelmünknek lennie, kiről ő szent felségének szüntelen igyekezünk bálát adni, hogy ez ideig édes hazánkban minden ellenség ellen kegyelmesen megoltalmazott, most is könyörögvén ő felségének: hogy Nagyságod kegyelmes és szorgalmatos gondviselése alatt édes hazánkban megmaradhassunk az ő szent nevének dicséretére, nagyságodnak is jó nevének és hírének kiterjedésére, nevekedésére. Mely mostani gyűlésünkben megértettük Nagyságodnak e mostani idő állapotjához való kívánságát, tudniillik, hogy nagyságod két dolgot kíván tőlünk a szegény hazának javára és megmaradására. — Első, hogy alkalmatos és illendő commeatus légyen oly időben és oly helyen, hol nagyságod meg ne fogyatkozzék se a commeatus dolgában, se pedig a pénz dolgában a ki nervus belli, ki nélkül ugyan nem is lehet az hadakozás istennek utána. (2) A mi azért a commeatus dolgát illeti kegyelmes urunk, látván országúi sok fogyatkozásunkat, főképen az abrak dolgából : rendeltünk kapuszám szerént 8 véka lisztet és 8 véka zabot, avagy árpát, 10 kaputól egy vágó barmot. Hogy pedig a szolgáló rend is meg ne fogyatkozzék, végeztünk: hogy öreg kolozsvári köböl lisztért, azaz 8 vékáért adjanak egy forintot, és egy köböl zabért,azaz kolozsvári 8 vékáért negyven pénzt, ha pediglen se árpája, se zabja nem lenne a szegény embernek, vigyen rozsot oda, kinek az ára légyen 60 pénz köblinek, az árpának is azonképpen. A vágó barmot a vásárbiró becsülje meg; ha barmot nem vehet a szegény ember , bárom juhot vegyen rajta, vagy érette. Miért pedig, hogy a buza most is áros, és inkább megárosodik, a mint szemünkkel látjuk, kit az úristen azért ne adjon; annak is az árát nagyságod ez időhöz képest, e szerént limitáltassa, az éleshordásból pedig senki jószága se nagyságodé, se uraké, se nemeseké immúnis ne légyen. A szász uraim az ő módjuk szerint egyenlő terhviselésre igérik magokat. A kik pedig kereskedésre akár micsoda élést táborba visznek,