Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1601. jan. 21.—febr. 8. Fehérvári országgyűlés

A mint a rendek gyülekeztek, azok a hírek, melyek már előbb izgatottságba hozták a kedélyeket, most nagyobb mértékben föllármázták az embereket. Rosszra magyar Izták, hogy követeiktől — kiket 1601. jan. elején fogadott ugyan a császár, de szokása szerint válasz nélkül, üres biztatásokkal magánál tartott — épen semmi hírt sem hallottak, ellenben annak neszét vették, hogy Mihályt a császár jól fogadta. A dolog sokkal komolyabbnak tetszett, midőn Mihálynak Kornishoz írott levele elfogatott, melyben megerősíti ezt a hírt s őt adott szavára emlékeztetve tudatta vele, hogy nemsokára bejön az országba. Már ez körülmény is elegendő volt felzaklatni a kedélyeket, mert senki sem kételkedett, hogy ha a vajda még egyszer fölül kerekedik Erdélyben, végrehajtaudja a nemesség kiirtására vonatkozó tervét. 2) Fokozta az átalános elkeseredést, hogy a bolgár Bába Noakot Mihály egyik kedvencz, de legkegyetlenebb vezérét, ki sok szerencsétlen erdélyit eladott a töröknek, fogva hozták papjával együtt Kolosvárra. A papnál Bábának egy levelét kapták meg, melyet ez a tömösvári basának írt, s melyben Karánsebest és Lúgost felajánlá ennek. 3) Ily körülmények által vérig felzaklatott hangulatban nyilt meg az országgyűlés, mely az ügyek vezetésével Csáky Istvánt, mint ország generálisát bizta meg. A gyűlés folyama alatt török és lengyel követek is érkeztek az országba, s az ezekkel folytatott tárgyalások, a dolgok menetére úgy látszik döntő befolyással voltak. 4) A kedélyek mind jobban oda érlelődtek, hogy e bajokból csak egy módon menekülhetnek: ha fejedelmet választanak. A főurak közül kettőnek volt pártja Székelynek és Csákynak, de ezek közül akár melyiknek megválasztása pártszakadással fenyegette volna az országot. Nem is léptették fel őket egymással szemben, hanem Csákyt mint országgenerálisát és Zsigmondot jelölték ki. 5) De a főurak J) Istvánffy i. h. 464-ik 1. a) A Trausch-féle krónika. 176-ik 1. 3) Törökké akart lenni, mondja, Enyedi Pál. Gróf Mikó Imre adatok I. k. 184-ik 1. <) Istvánffy i. h. b) A Trauscli féle krónika I. k. 175.