Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
14. fejezet: 1599-1601 - 1600. oct. 18.—nov. 4. Léczfalvi országgyűlés
ő felsége méltóságának sérelmével hirdethettek ők gyűlést. De Petbe nem találta Csákyt. Székely Mózes után Oláhországba ment. x) Más napra azonban már visszajött Csáky s megígérte, hogy a kérdést a rendek elé terjeszti. A gyűlés tehát forma szerint nem nyilt meg, csak tanácskozások folytak, a jövő teendők fölött. Különböző hírek szárnyaltak: kérni fogják a szabad választás megengedését, mások szerint Maximiliánt fejedelemnek s Csákyt kormányzónak fogják kérni. Aztán: nem akarják, hogy a fölebbezések Magyarországra menjenek. De az eskü letételének kérdésében sem határoztak semmit, s végre is táborváltoztatás miatt elhalaszták a gyűlést. E közben (okt. 24) Kornis két emberét a biztosokhoz s rendekhez küldé, jelenteni, hogy ő is óhajtana a táborban megjelenni. E hatalmas és Mihályhoz szitó főúrnak, ki több mint 2000 jobbágynak parancsolt, megjenését mindnyájan ohajták s el is határozták, hogy megjöttéig várnak a gyűléssel. Ezek a kérdések Básta s Ungnad közt meghasonlást idéztek elő. Básta egészen a Csáky befolyása alá került, s szelíden, simán, engedékenységgel akarta a kérdéseket megoldani, mig a biztos, ki mindig gyanakodott az erdélyiekre, mindenütt lengyel practikát látott, nehezen tűrte, hogy az eskületételt halasztják, szigorú fellépés mellett volt, s a dolog annyira elmérgesedett köztük, hogy napokig nem látták egymást. 2) Végre az okt. 25-re halasztott tárgyalásokat újra megkezdették. Okt. 29-én hallgatták ki ázott levő lengyel és török követeket, kik figyelmeztették a rendeket, hogy akkép intézkedjenek az ország sorsa fölött, nehogy a szultán megbántassék s az még a télen török, tatár hadakat küldjön rájok. A korlátnok, mondák a lengyel követek, habár a szultán beleegyezett abba, hogy Zsigmondot bevigye az országba, s elfogadása esetére tiz évi adómentességet igért, nem akarja ezt nyakukra erőszakolni, de a vigyázást ajánlja nekik. A rendek a dolgok J) A Trausch-fóle krónika I. 169. 2) Vájjon nem ekkor volt-e Csákynak az a küldetése Zamoyszkyhoz, melyről Istvánfi emlékszik 1 Nem lehetetlen — de ez csak ugy lehetett, hogy a biztosok mit se tudjanak róla s az idő is igen rövid volt — mert Csáky másnap már a táborban volt.