Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1599. nov. 21.—28. Fehérvári országgyűlés

nek legnyilvánságosabb bizonyságául tetszett Forgácsnak, bogy mialatt ő Erdélybe jött, a bavasalföldi határszéleket egy basa őrizte tízezer emberrel. Most pedig, miután Erdély meghódítása véghez ment, készületeket tett, hogy fiát Petraskót erdélyi hadakkal Székely Mózessel, Sennyeivel, Bodonival, Zsibrikkel felváltására Oláhországba küldje.»Havasalföldét — írá Forgács — magyarral, Erdélyt oláhval őrizteti nagy okossággal.« Közelgetvén az országgyűlés határnapja , szabadulni akart minden ellenőrtől, ki szabad kezét feltartóztathatná. Könnyen elbocsátá Bocskayt, ki nem érezte magát nála jól, el Ungnadot és Malaspinát a pápa követét 2) s a gyűlés megnyitására kitűzött napon, ünnepélyes követséget küldött a császárhoz, melynek élén Mihál bán és Stojka viszter állottak,

3) ') Lásd Törvények és Irományok VII. 2) Básta eleinte nem kételkedett Mihályban. Tasnád nov. 17-én irott jelentésében (Mátyás főhgliez) kijelenti, hogy Bocskay relatiója előtte nagyon gyanúsnak tetszik. Bár Forgács még nem jött vissza az oláhtól, de ő holnap Somlyóra szándékozik menni , s e szándéka mellett, akár tetszik az a vajdának akár nem. megmarad. Küldi az Endre testvére esküjének párját. Egészen másképen ír más nap nov. 18-ról Somlyóról, azzal kapcsolatban , a mit Bocskay referált az oláh vajdáról, s melyet ő (Básta) tegnap éjjel irt meg a főhgnek, — egyúttal sürgetve pénzt s hadi népét kért. Most ismétli a kérelmét, mert gyanúja növekszik »in massen dann Ew. Fürstl. Durlauclit sonnderlich aus dem vast imperiosischen schreiben, so mir obbemelter vaiuoda yeczo getlian, mit rnelirern gnädigister zuermessen.« Szemére veti a vajda, hogy akkor nem jött, mikor hítta. Ez, mondja Básta nem igaz, mert »weder vor seinen ersten anzug, noch darnach« se levél, se ember által nem kérette Mihály az ő segélyét. Most, hogy távol akarja őt (Bástát) magától tartani, ez csak az

;rt van, mert jelenléte terhes és kellemetlen lenne — a mi pedig gyanús. O (Básta) épen a császár érdekében nagyon óhajtana a vajdával minden összetűzést kikerülni, — »yedoch befinde ich mich hiedurch in einem äuseristen Labyrintho.« A vajda minden bizonynyal azt fogja akarni, hogy ő (Básta) e végektől vonúljon el; ö ezt azonban, a császár határozott kárának ismervén föl, nem teszi, hanem ő fúlsége s a főiig parancsait bevárja. — Somlyóig azért nyomult előre, hogy ott várja végét a vajda által 20. okt. hirdetett orsz. gyűlésnek, legalább az ő jelenléte Somlyó alatt bátorítni fogja ő flge igaz hiveit, de egyszersmind a vajda is féken lesz tartható, ha valamin mesterkedni kezd. (Bécsi cs. és kjr. áll. It. Hung.) s) Lásd Törv. és írom. YIII,