Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

ubique in ditione nostra firmiter observari fecere dignaremur. Quorum quidem articulorum tenor talis est : Articuli dominorum regni col arum trium nationum regni Transilvaniae in castrensi ear um congregation e, feria secunda proxima post dominicam Trinitatis hoc est septimo die Junii Anno MDXCIX. in civitate Colosvariensi babita conclusi: (1) Az országnak mostani állapotja mivel bogy oly motusokban forog, kikhez képest szükség és kivántatik hogy rationes cogendae pecuniae, mely tam belli quam pacis tempore nervus est rerum gerendarum, oly intentusok legyünk hogy az miatt se felségednek se az hazának meg ne fogyatkozzunk: végeztük országúi hogy minden öt ember két két forintot fizessen; ebben peniglen exemptusok ezek legyenek : az kiknek az urok erszényekből fizetnek. Azon kivűl akármi rendbeli szabados legyen, mind biráikkal egyetemben egyenlőképen fizessenek, az falus birón kivűl, miérthogy annak legyen gondviselése az pénz felszedésére, és az exactor kezében vigye, és az ispánok szorgalmatos jó gondviseléssel felrendeljék, ugy hogy ez jelen való juniusnak 27 napjára, az az szent János nap után való vasárnapra beszolgáltassák;, melyet ha akkorra be nem szolgáltatnak, az ispánok 'tartozzanak kimenni és megdúlni. Ebben peniglen igírík magokat egyenlő tereh viselésére az mi székely uraink és atyánkfiai, azonképpen a szászság. Noha az magyarországi uraink és atyánkfiai köztünk nincsenek, de azt kévánjuk hogy azokkal is felséged egyenlő terhet viseltessen velünk. De könyörgünk felségednek mint kegyelmes urunknak, hogy ennek utána te felséged efféle szokatlan terehviselésre ne erőltessen bennünket. Azaz hogy ezt ugy kell érteni : hogy az viceispán főszolgabirákkal minden falut eljárván, egy faluban mennyi ember vagyon és akár mennyi része legyen számlálja fel, és az ötöd szám szerént czédulát adván az falusbirónak, de csak két pénzzel tartozzék az czédulátúl, mind az egész ne légyen különözés, hanem részre legyen. Az falusbiró igazán felvétvén és kiki az ő értéke szerént fizessen. Ha peniglen valamely faluban az ötödén alól maradnak valami emberek, tehát azokon negyven negyven pénzt ve-