Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

nagyságodnak, hogy Erdély felé vadnak bizonyos emberim, az ott benn való hireknek és állapatnak is dolga felől kik szorgalmatosan értekeznek és túdakoznak, melyek közöl most egy jútott haza, csak szinte ez estve későn jutott haza, mely vagyon egy egísz holnapja, hogy ott benn nagy szorgalmatossággal forgódott, az minemő híreket azért hozott, akarám nagyságodnak értésére adni. 1. Ezt bizonynyal mondja, hogy ez itszaka Huszt felé két száz székelyek mentenek által az havasokon, kik oda lóterhekben vittenek lövő szerszámokat port és golyóbist, az okát azt mondja, hogy az az híre, hogy az okájért viszik oda, hogy az tatár mostan is az havasokon által ugyan azon úton akarnának kijönni, az melyen először Lijöttenek vala. 2. Azt mondja, hogy azokat az székelyeket Máramarosban három ezerre akarják tölteni s azt akarják, hogy ott az hegyek közt legyenek táborban, s ott az útakat őrizzék az tatár ellen. 3. Ravazdy Györgyöt és Haller Gábort bocsájtotta most ismét az ország, Mihály vajdához küldötte. 4. Bochkay Istvánt az cancellariussal Napradi Demeterrel egyött most íijabban ismét az ország urunkhoz császárhoz ő felségéhez választotta s bocsájtotta s immár útban is vadnak kik ő felségéhez igen szép ajándékokkal mennek. 5. Erdélyben ismét gyűlis Szent Péter napjára líszen, akkor válik aztán el ha urunk ő felsége császár mellé állanak-i, avagy az török mellé lésznek, de addig egyfelé sem igyekeznek semmit cselekedni. 6. Az országnak egy része, mely az alsó rend, akarna az török mellé hajlani, de az urak és felső rendek nem akarják. 7. Somlyóra is népet bocsájtottak, és lövő szerszámokat is hoztak, s több helyekre is az vígekben, okát mondják hogy Szilágyságot s Thasnád vidékit fiitik, az ide ki való tatároknak reájok dűlisétől. Mostan ezeknél egyebet nagyságodnak nem irhatok. In reliquo eundem spectabilein ac magnificam dominationem vestram diutissime foelicissimeque et prospere va-