Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

atyafiakot vagy egyebeket illetne, azok is minden gyűlések alatt az breuis tartása szerént megláttassanak. (15) Tetszett ez is országúi, bogy az előbbeni articulusok tartása szerént, ba az nemes ember maga majorságát és egyéb akár miféle marbáját, az felséged birodalmában egy belyről más helyre, várasokra, falukra, vagy egyik házoktól másikhoz eladni küldi, vagy csak maga szükségére megakarja házánál tartani, afféléktől az harminczadosok, vámosok, mind az folyó vizeken való hajós és egyébféle hidakon és hidasokon és minden féle vámos helyeken harminczadot és vámot ne vegyenek az nemességnek szekerein, barmain és jobbágyin, azonképpen az nemesség jobbágyin is, mikor urok szolgálatjában ökröstől szekerestől járnak. Annak utánna az hadi expeditiókort is az had után az mely élést vagy az szászságról vagy az nemesség jószágából urok után visznek, azok is afféle exactióktól immunisek légyenek. Az mely nemes ember penig nem háza szükségére, hanem kereskedésnek okáért, sót vinne vagy vitetne, tartozik mind vám s mind harminczad fizetéssel. (16) Végeztük ezt is, hogy az elébbi articulusok continentiája szerént minden kamarákról az kamara ispánok minden nemes embernek személyválogatás nélkül házok szükségére elegedendő sót adjanak. Vagyon ilyen panaszolkodás is kegyelmes urunk, bogy mikoron jobbágyink vagy magok szükségére vagy nemességére is az kamarákon sót visznek, noha az árrát megadják ugyan az sónak, de mégis szekereket az kamarákon való gondviselők nem akarnák megrakatni és elbocsátani addig, míg nem ajándékot és egyéb fizetést is vesznek rajtok. Ki miért hogy kösségünknek ilyen fogyatkozott állapotjokban felette súlyos, tetszett, hogy efféle méltatlan exactiókkal szegény kösségünk ne terheltessék. (17) Ennek előtte való gyűlésünkben végeztük volt egyenlő akarattal, hogy causae minorem potentiam repraesentantes az vármegyéken az breuis processusnak módja szerént adiudicáltassanak. De miért hogy látjuk sok atyánkfiainak nagy fogyatkozásokat, hogy propter absentiam et non comparitionem mindjárást defiuitiva sententiát pronunciálnak reá-