Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

sátorából az ország és menének az fejedelem sátorába külön tanácskozni. Megjövének egy kevés vártatva és egy articulust hozának az ország nevével, országúi ugy végezték, bogy az törökökkel békeljenek meg és az keresztyénekkel való egyességeket bátra vessék. Elolvasák az articulusokat, Kornis Gáspár uram ezen megbusula és monda: tudom hogy el kell esni az fejemnek, de nem gondolok vele, istenemet, lelkemet és az keresztyénséget meg nem tagadom, el sem állok mellőlek, mert hazám szerető ember vagyok, megbocsássau ő felsége azonképen Bocskay és cancellárius uram, mert ő nekik ez országban nincsen annyi részek, mind az kettőnek is, mennyi énnekem, mért énnekem fiam és leányim vannak és azoknak gyermeki , tős , gyökeres vagyok ez országba; mert az mit végeztetek nem országul végeztétek, sem az szászok, sem az országnak jobb része itt nincsen, hanem csak tü az ispánokkal egynihányan végeztétek és nem akarok abba magállani ha fejem elesik is, a keresztyénség mellett szenvedem. lm mi is az kik egy voxon vagyunk, megírjuk az mi feleletünket, az követek vigyék be ő felségének. Ezen megbúsúlt urunk, mindjárást felkölt és Kolosvárra ment, Kornis uramnak megizené az fejedelem, hogy engemet mindjárást utána küldjön Kolosvárra. Engemet bekiildének. Urunk mind az két félnek voxát előttem megolvasá, előtte leiiltete, monda: Huszár Péter az te leikiesméretedre kérdlek, mi tetszik ez dologba teneked, az keresztyénekhöz való egyességhöz fogjunk-e avagy az törökkel való békességhez. Én azt mondám: kegyelmes uram az istennek szeretetiért kérlek, ne szakadj el az keresztyénektől, nám felségednek szeretettel ir az berezeg, hogy Váradat egyenlő akaratból megsegítsétek; ha személyed szerint nem mégy is, hadadnak jobb részét bocsásd el. Erre az fejedelem azt feleié: bizony felette igen busulok rajta hogy nem vagytok egyesek, hanem kétfelé szakadtatok; jól tudom mindenitek mit beszéllett, és mindent értésemre adtak, nem mondhatom azt hogy nem vétettem az római császár ellen, mert nagyot vétettem. Énnekem is ugy tetszenék, ha én magam nem mehetnék is, mert beteges vagyok, de egy rész hadamat elbocsássam ; menj el, szólj Kornis urammal, az ő tetszését mindjárt késedelem nélkül irja meg; teljességgel elkeseredtem rajta, hogy nem