Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

hallottam egyebet, hanem Kornis Gáspár uramnak adták az ország kapitányságát; arra azt mondá: megbocsásson kegyelmed, de nem hiszem, mert nekem mást irnak az commissárius urak; ugyan elboszankodott vala rajta és háromszor is kérdé ha ugyan úgy vagyon; én nem tudom, de én így hallottam. Azt mondá, hogy im alámegyek Fejérvárra és megértem, de ha az dolog így leszen, az elvégezett gondolatomat véghez akarom vinni. Akkor Macsédi Görgénbe volt nála, de én szembe nem voltam vele. Azután ő nagysága alájött Fejérvárra, engemet is alá hivatának; itt Fejérvárratt meg hozzá menék, ilyen szóval szóla: lám az kegyelmed szava igaz volt, az római császár nekem nem erre felelt vala, hanem másra, de meglátod, hogy énnekem sem Kornis sem az commissárius urak sokáig nem parancsolnak, oly módot keresek benne; azon közbe más emberek jövének és én kijövék az ajtón. Az ispánok jövének hozzá, az fiam ott marada Alia Farkassal. Jőve hozzám az fiam az táborba és monda: uram viselj gondot magadra, mert ott állottam, hogy elvégezék magokba, hogy kegyelmedet, Kornis Gáspárt és az commissariusokat levágják; én nemhivék az gyermeknek; azon közbe jöve hozzám Bercsényi László, mondá: kelj fel, hadd el az betegeskedést, most nem jól vagyon az dolog, jelentsd meg Kornis uramnak, lám jól vagy vele, hogy az commissariusokat, Kornis uramat és tégedet meg akarnak ölni , ott voltam az végezésbe. Farkas Györgyöt küldtem Kornis uramért, kihivatám, megbeszélém neki, mit mondott Bercsényi László. Hogy hallá, elfakada sirva s mondá énnekem, nincs mit tennem, ha levágnak bennünk is, az római császár hűsége mellett szenvedjük. Az római császárnak én hitös vagyok, megesküdtem, ha itt megótalmazhatom magamat, haza megyek csak egy szablyával, feleségemnek kezét fogom f mindenemet elhagyom és az császár hűsége alá megyek; ezeket mind sirva mondta. Én mondám, uram bocsáss engemet haza, taláu valamit vehetek eszembe és értésére adom kegyelmednek ; mondá: menj el édes bátyám és vigyáztass. Ugyan az útból Kolosvárra küldém egy szolgámat; az szolgám semmit sem késék, megjőve és mondá, hogy Zsigmond fejedelem bejött Kolosvárra, Macsédit mindjárást Bocskay uramhoz küldte ide az táborba. Kolosvárrűl aztán hogy elindult Zsigmond fejede-