Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok

gáltatásának idejít mutatja, az nova potentiákról való apellatiók, dos, parapkernum, quartalitium, tutela, zálogos és vinculumok vagy obligatiók, és az limitatiók, és az legitimum mandatornok nem observálásáról való causák is minden gyűlésökben continue megláttassanak, igy, hogy a kinek mással efféle dolgokról leszen pöre, itt Erdélyben az gyűlés első napja előtt nyolczad nappal, ha előbb lehet is, Magyarországban pedig tizenötöd nappal az aduersa parsot literis euocatorys legitime evocálhassa az gyűlésre. Holott mind az két fél öszve felelvén, ha kívántatik, vagy ad literas vagy ad lmmana testimonia második gyűlésre kibocsássák, melyet azon második gyűlésre reportálván, ugyannakkor törvénye legyen, és ulterioribus remedys denegatis exequáltassék. Ha pedig per non venientiában liadják magokat, azokra per non venit sententia adassék, kiben elsőben inhibitio adassék, de ilyen móddal, hogy az inhibeus azon közeibik gyűlésre minden igasságát absque vlteriori prorogatione tartozzék producálni, és modo praemisso törvénye lehessen. Mely második gyűlésre is ha nem compareálna, végső sentencia adassék. Ha mi efféle dolgok pedig az táblán és terminuson most processusban volnának, azok azon állapatban maradjanak, és az mint, inclioáltattak suo tempore akképpen decidáltassanak. Az mit pedig vagy Magyarországban, vagy Erdélyben, az székek befoglaltak, ha az actor akarja, ott prosequálhassa, és onnét jőjön az gyűlésre appellatióba, és az breuis szerént ott determináltassék. Az ispánok pedig és királbirák sub amissione officiorum törvént szolgáltassanak, ha csak egy ispán lehet is, hanem ha betegek vagy urunk dolgába foglalatosok volnának. (10.) Az mely mezővárosok az nemességen potenciát excrceáltak, azok ha communitas képében az városból patrálták, az ő szokások szerént nem az vármegyére hanem directe az gyűlésre per literas euocatorias euocáltassanak, és felséEzen szavak : »kiben elsőben inhibitio adassék« példányunkból ki vannak ugyan hagyva, de olvashatók a Halmágyi-fóle másolatban, valamint az 1610-diki beszterczei országgyűlési végzésekben, ahol ezen törvényczikk szóról szóra idézve van.