Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
13. fejezet: 1596-1599 - Törvények és irományok
tarum in generalibus eorum comitijs ad f e stum diui Andreae apostoli hoc est vltimum diem mensis Nouembris anno domini millesimo quingentesimo nonagesimo sexto in ciuitate nostra Alba Julia celeb ratis conclusi. (1.) Kegyelmes urunk fejedelmünk, adja felséged kegyelmesen ez mostani közinkben küldött izenetiben előnkben, hogy miolta közönséges akaratból az keresztyénség mellett az pogán ellen fegyvert vontunk, az úristen minémű jó successussal áldotta légyen meg az felséged gondviselését, fáradságát, és az mi igyekezetünket, munkánkat, ígírvén felséged most is, hogy valamire isten felségedet vezérlené, kísz volna felséged ennek utána is az keresztyénségért, és magunk, hazánk megmaradásáért, jováért miudent mivelni. Intvén felséged kegyelmesen minket is, hogy meggondolván, miben az dolog járjon, és mit kívánjon tőllíink, úgy szóllanánk végezvén felőlle, hogy ezután is felséged minden ehez való gondviselésekre elégséges lehetne. Azért hálákat adunk az szent istennek minden hozzánk való jó akaratjáról, ki felségedet véllünk együtt hazánknak ilyen tempestasiban megtartotta. Kírjük ü szent felségét, hogy ez után is felségedet véllünk együtt megtartsa, és minden erre való indulatunkat, igyekezetünket megáldja, és úgy formálja, ki ű szent felségének nevének dicsí retire, hazánknak javára, magunknak jó emlékezetünkre és az keresztyénségnek progressusára lehessen. Az felséged gondviselését, nyughatatlanságát és sok fáradságát, munkáját a mi nézi, azt fejenként tudjuk, és felségedtől ezután is azont várjuk. Hiszszük is, hogy felséged, mint eddig, ezután is semmiben, valami lehetséges, meg nem fogyatkozik az keresztyénségnek és nekünk, kit mi is felségednek mint kegyelmes urunknak fejedelmünknek meg szolgálunk. (2.) Az hol penig kévánja felséged ehez való segétségünket, arról is eleget szóllottunk, és noha magunknak és szegénségünknek sok szántalan külső belső fogyatkozásit látjuk, kiket jól tud és ért felséged, mindazáltal hogy ezben is az mi jó szűvünket hüségünket és engedelmességünket declaráljuk,
