Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

nagysága válaszát, tanácskozni fogni fölötte s elhatározásukat ő nagysága tudomására hozzák. Szó se volt e közvetitő ajánlat elfogadásáról. A rendek a jezsuiták végleges kitiltását kivánták s a válasz szerkesztésével Gerendy Jánost bizták meg. Rövid volt az : köszönik ö nagysága kegyességét, hogy a nevezett helyeket meg akarja a jezsuitáktól tisztítani. De épen oly kevéssé nyughatnak meg abban, hogy azok egy helyben legyenek, mert onnan is kiterjeszkedhetnek s az országot veszélybe dönthetik. Különben is nem láthatnak ez intézkedésben biztosságot; kérik ő nagyságát, vizsgálja meg bővebben kifejtett okaikat a rend biztosítása s lelkiismeretük megnyugtatása végett. Ok ezért hűséggel fognak adózni, de míg ez az ügy nem lesz elintézve, máshoz nem nyúlhatnak. E fölterjesztést még azon délelőtt AVass György vezetése alatt egy követség mutatta be a fejdelemnek, kitől azon választ hozta hozzájuk, hogy ő nagysága az ügyet tanácsuraival fogja közölni. S csakugyan a fejdelem azonnal összehívta a tanácsurakat s még azokat is, kik a templomban az országgal szavaztak : mint Ifjú Jánost, Bánffi Farkast, Bethlen Farkast és Geszti Ferenczet. Ezek tanácskozása hoszszan tartott, mert a rendek csak 3 órakor kapták meg a választ : legyenek a rendek türelemmel s oszoljanak el, ő nagysága végválaszát holnap fogja kiadni. Zsigmond és a tanács beláthatták, hogy a rendek e perczben, midőn a szenvedélyek már végletekig fel voltak korbácsolva, nem fognak e kérdésben engedni. Nekik pedig hatalmas fegyver volt a kezükben : az adónak és Zsigmond nagykorúsításának megtagadása. S hogy azt használni is fogják, mutatta eddigi kitartásuk. Ha tehát nem akarta végletekig vinni a dolgot, Zsigmondnak kelle engednie. De hogyan tegye ezt ő, kit kicsiny kora óta a jezsuiták neveltek, s mélyen érzé a hálát, melylyel ezért nekik tartozik; ki barátait, tanácsadóit látta bennök, meg volt győződve, hogy tőle igazságtalanságot, méltatlanságot követelnek, mert az egészet hitüldözés komor színében látta s mert hitte, hogy ezt csak lelkének kárával teheti. Egy erdélyi emiékiró feljegyezte, hogy a kormányzó figyelmeztette: ne daczoljon a rendekkel, mert ezek