Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1576. marcz. 23. kolosvári országgyűlés

A megy esi gyűlés nem töltötte be véglegesen a vajdai széket : mert azt azon időszerint megürűltnek nem is tekintette. Csak vajdai helytartót, vagy a választási feltételek szerint Ítélve, kormányzót állított az ország élére, ki István nevében vezesse a kormányt. Yalószínííleg nem az volt ez intézkedés oka, mintha legkevesbé is kétkedett volna abban, hogy István király trónfoglalása ez időszerint megfog történni — hanem nem. tartotta ildomosnak, hogy addig, mig a régi vajda — ki nem is mondott le e czímről — erdélyi földön van, más is viselje a fejdelmi czímet. De amint a gyűlés bevégződött, megkezdették az ideiglenes állapot megszűntetésére az intézkedéseket megtenni. Gyűlés után a lengyel király s a vajda helytartó Hegyesről Fehérvárra utaztak a lengyel követség társaságában. S azonnal hozzá fogtak az elutazáshoz szükséges intézkedések megtételéhez. István király s a porta közt a választásra nézve teljes egyetértés uralkodott, mint azt a dolgok eddigi menete is mutatta, s épen azért az új király az elutazás küszöbén a portától várta, hogy Maximilián ellenséges törekvéseit, a netalán útja elé görditendő akadályokat, vagy az Erdély ellen intézendő támadást ellensúlyozni fogja s e czélból Balog Pétert a budai s Gorglya Pétert a temesvári pasákhoz küldé — ') A es. k. állami levétlárban megvannak »Ardicul welliche der Bathori dem Turcklien liat schwören miessen : 1) hogy Erdélyhői nem visz ki kincset, 2) hogy a török ellen nem folytat háborút, 3) hogy udvarában állandóan egy csauszt fog tartani 4) hogy Lengyelországból adót fizet neki, 5) hogy a törököknek országán át szabad utat enged Németország ellen. Ezekre a feltételekre Báthory — mond a nevezett okmány — még elutazása előtt letette az esküt a budai pasa kezébe. 1*