Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1583. marcz. 24. gyula-fehérvári országgyűlés

1583. MÁRCZ. 24—29. 49 az egészet, szeretnék még egyszer meghallgatni, jól megolvasni. Szóval az első nap érdemlegesen semmit sem nyilatkoztak. Ez napról tehát elhalaszták. Másnap midőn összegyűltek, »kifakaszták minden mérgüket.« Nagy egyetértés uralkodott az oppositioban, mert közakarattal elhatározák, hogy követeket küldenek ő felségéhez s megkérik, hogy ne háromra, hanem egyre ruházza a kormányzást, mely czélból ők követeket is fognak István királyhoz küldeni, s addig, mig választ nem kaptak, tovább nem is tanácskoznak: az az nem szavazzák meg az adót csak azon feltétel alatt, ha ő felsége nekik enged. A hármas tanács kérte őket, hogy tekintsék az ország viszonyait, ne indítsanak háborúságot, hanem fogadják el. De ők kijelenték. hogy megmaradnak egyszer hozott határozatuk mellett — s ezzel, miután a hármas tanács is megtagadta a válaszadást, az aznapi gyűlés eloszlott. Harmadnap a hármas tanács az utolsó eszközhöz folyamodott : Sibriket, a király követét elküldék a tanács- és főurakhoz s ezeket egyenkint megnyerni és megfélemlítni igyekeztek. Ez hatott s elébb a tanácsosok, azután az ország rendei elfogadták István király előterjesztését, azonban oly íöltétellel, hogy a kormányzó testület esküt tegyen le. Ezek hivatkozva, hogy már tettek le esküt, eleinte vonakodtak, abban egyeztek meg, hogy kérdezzék meg Istvánt s közösen nyugodjanak meg az ő elhatározásában.

1) Ez ügy ekkép elintéztetvén, mindenekelőtt a fejedelmi előterjesztések kerültek tárgyalás alá. A szokott hálálkodás után, hogy a fejdelem meg tudta őrizni az ország békéjét, legelőbb a vallás ügyét hozták szóba. Dávid elitéltetésével tudománya nem tünt el a nép közöl s épen ezért elrendelék, hogy a vallásos újítók ellen hozott régi végzések megtartassanak. Megszavazták az adót: kapuszám szerint 99 pénzt és 50 pénzt az erdélyiek s 1 ft 50 pénzt a magyarországiak részéről, melynek megfelelő terhet vállaltak el a székelyek és szászok. -) L. Törvények és irományok XXI. 2) Az ez évi nagyszebeni jegyzőkönyv szerint a szászokra rótt összeg 30,000-re rúgott. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. III. 4