Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1594. nov. 16. fehérvári országgyűlés

mint ezek jövetele felől Mihály s Aron is megsegittetéséről biztosítva voltak, magukhoz rendelt hitelezőiket s az országokban levő törököket egy napon nov. 13-án levágatták. *) Ez által természetesen a törökkel leendő kibékülés útja el lett zárva s a Zsigmond által tervezett confoederatio annál biztosabb szövetségesekre számíthatott bennök. De a tatárhírek Zsigmondra nézve saját hadai felűltetését is szükségessé tették, s e czélból nov. 16-ára Fehérvárra részleges országgyűlést hirdetett. A mint a gyűlés megnyílt, a fejdelem kijelenté, hogy hadait a keresztyénekéhez fogja csatolni, s e czélra a rég munkába vett szövetséget Rudolffal megkötendi. Ha egy falat kenyere maradna, sem tűrné tovább -—- mondá — a szégyent hogy a törököt uralja. De addig is, a fenyegető tatár-veszély miatt, mely a fölkelés elrendelését már elébb szükségessé tette, mindenekelőtt az adó megszavazását kívánta előterjeszteni. Bár kelletlen, ismételten kimondák (de törvénybe ekkor sem iktatták) a rendek a portától elszakadást, s még nagyobb kedvetlenséggel — hisz csak pár hó előtt is tetemes összeget róttak ki — a szűk évvel és drágasággal mentvén magukat, a kivánt adót megszavazták. A végek számára fogadott hadak tartására rendeltek portánkint 50—50 pénzt, a fejedelem szükségeire (azaz a Prágába küldendő követség költségei fedezésére) portánkint 25—25 pénzt; a székelyek és szászok egy summában fizetvén le a megfelelő összeget. Az őrség tartására megszavazott adóhoz felajánlásaját és az urak jószágai megrovását is, s ennek alapján az ilyen helységekre, továbbá a városokra egy összegben vetették ki az adót. A hadfölkelést, minden tizedik embert, a fejdelem már korábban elrendelte ; ezen tized nép kivétetett a mostani adó alól, de a korábbiak fizetésére köteleztetett. Szigorú törvényt hoztak a rablók és gonosztévők üldözésére. A vécsi udvarbíró Vajda Mihály, a betleni tiszttartó Cserényi Márton saját csapataikkal, a fogarasi hadakkal pedig Mohai János üldözzék őket egy időben, a főszolgabirák és Székely krónika 60. 61. 68. 11.