Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
12. fejezet: 1589-1596 - 1594. jul. 29. kolosvári országgyűlés
XVI. A hatalom e perczben az ellenzék kezében volt, mely az egész ügyet már befejezettnek hitte, s az ország kormányát tényleg kezébe vette. Báthory Boldizsár, a Zsigmonddal kötött szerződés erejénél fogva, s nem kételkedve, hogy a választás rá fog esni, magát a fejedelem utódának tekinté, és mint kormányzó a dolgok élére állt. Beszállt nejével együtt a fejedelmi palotába és ezzel »az udvari szolgák mind hozzá kezdének hajolni.« ') .Tul. 29-én tartatott a gyűlés, mely e kérdéssel foglalkozott. 2) Előterjesztek Zsigmond fejedelem lemondását és eltávozását s annak szükségét, hogy székének betöltéséről gondoskodjanak» 3) De az országgyűlés még nem látta eljöttnek az időt, hogy új fejedelmet válaszszon az eltávozott helyett, e kérdés eldöntését későbbre halasztá s abban állapodott meg, hogy addig is, mint ideiglenes kormány, a tizenkét tanácsúi- igazgassa az országot, 4) Mindenekelőtt az ország lecsendesitésére s a törökök megengesztelésére tettek lépéseket. E czélból Bornemisza Jánost egy csapat élére állíták s a biharmegyei részek felé küldék, hogy a netalán előbbnyomulni akaró tatárokat visszaszorítsa: sokan ugy hivék, hogy titkos megbizatása lett volna Bocskayt, a nagyváradi kapitányt, ha netalán Kővárba Zsigmondhoz segélyt akarna vinni, feltartóztatni és elfogni. Egy másik csapat élén Lónyay Albertet a Szilágyságba inditák az oda betört tatárok feltartóztatása végett. Forró Jánost pedig magához Bocskayhoz küldék követül megliivni őt, hogy vegyen részt a kolosvári tanácskozásokban. Szalánczy Lászlót, mint török követségekben forgott embert, a Temesvár vidéki török attól tartottak volna, hogy Carrillo a tatárok kezébe esik. L. Weiss Liber. Annalium 144. 1) Székely Krónika 75. 2) Trausch Chronicon I. k. III-ik 1. 3) A Hatvani által közlött emlékirat 68-ik 1. «) Székely Krónika i. h. V. ö. Bethlen III. k. 397 és 413-ik 11. Ez utóbbi szerint az országgyűlés Erdély igazgatását a velenczei köztársaságénak mintájára akarta volna rendezni: »ut patria non sub
