Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1593. apr. 25. fehérvári országgyűlés

marad más hátra, mint megpróbálni a rokonok kibékítését s ba ez nem sikerülne, akkor veszszen Boldizsár. A tanácsurak hozzáláttak a szavazathoz s Gálffy Jánost és Gyulay Pált bízták meg, hogy adják Zsigmond tudtára, de eskessék meg előbb hogy végrehajtásig hallgatni fog. Zsigmond meghökkent s komor, gondolkodóvá lett. Gyóntatójának, Carrillonak feltűnt komor hangulata s kivette belőle okának titkát. Természetes vala, hogy nem adta egyetértését a rokon vér kiöntéséhez s teljes tehetségével lebeszélte arról. Azonban Zsigmond elég meggondolatlan volt azt közölni Boldizsárral is azon alkalommal, midőn vele kibékült — s a főúr haragja most Gálffy és Gyulay ellen fordult, kik sietve elhagyák Fehérvárt. Később, bár színleg, velők is kibékült. Azonban Boldizsár azóta is mindig vesztükre tört, smint az udvarnál átalánosan hitték, erre ipja Kendy Sándor ösztönözte. 1592. octobernek végén Gyulay Pál hírt vesz, hogy Boldizsár ujabban neheztel rá »kinek ő sem okát, semmi módját nem érti.« Semmi okunk sincs kétkedni e szavak őszinteségében, annyival inkább, mert minden arra mutat, hogy ez ügyben Boldizsárt csakugyan személyes ingerültség vezette, melyet ipja Kendy Sándor folytonosan táplált és élesztett. 2) Mindig volt Erdélyben elégületlen ember, kész conspirálni a fejdelem ellen, s a prágai udvar hívei s a kassai és szatmári kapitányok mindig szívesen előmozdították e törekvéseket, 3) De Gálffy és Gyulay, régi hívei a családnak, kiknek sorsuk ') Gyulay Pál levele Gerendy Jánoshoz. Abafája 1592. nov. 25. Erdélyorsz. Tört. Tára II. k. 95. 1. 2) Gyuláfi Lestyán, Székely krónika. 62. 3) Kopácsi Ferencz 1592. febr. 2-ról irja Ernő főherczegnek, hogy Erdélyben a császárnak sok híve van, mert sokan gyűlölik a Báthoryakat, kik a lengyel király s a mostani vajda alatt tetemes vagyoni veszteségeket szenvedtek. Másfelől a Báthoi-yak is nevelik pártjukat s a kapitányokat egymásra esketik, hogy még a vajda halála esetére sem állnak el a Báthoryak mellől. Továbbá gondosan ápolják István király viszonyát azon birodalmi herczegekkel, kik ő felségének ellenségi s egymásra küldözgetnek követeket a rajnai választóhoz és a brandenburgi s szász lierczeghez. Aug. 12-ről ugyan ő egy másik levélben irja, hogy a fejdelem Erzsébet angol királynéval titkos összeköttetésben van s aztán így folytatja : »Consideret, serenitas vestra tam longe nationes inter se dissitae,