Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
12. fejezet: 1589-1596 - 1591. nov. 1. fehérvári országgyűlés
így hitték ők elérhetni azt, hogy mind a fejdelem lelkiismerete megnyugvást találand, mind ők (t. i. a rendek) állapotukban meg nem háborittatnak. E vallásügyi engedmények fejében a rendek pénzügyi engedményeket tettek. A fejdelmi előterjesztések második pontja a végvárakat és azoknak őrségekkel ellátását ajánlja a rendek figyelmébe : azaz ezek számára költségek megszavazását kéri. A rendek belátják ugyan ennek szükséges voltát s nem is tagadják meg, de kérik mindenekelőtt a fejdelmet, hogy ellenőriztesse mind azon kiadásokat és költekezéseket, melyeket a kincstár jövedelméből s az ország adójából szoktak fedezni, s épen ezért legyen arra ügyelettel, hogy a kamara-ispánok sóval ne kereskedhessenek. Az udvartartás különben is rendkívül sok bakerül — ő nagyságának két elődje az arra vonatkozó kiadásokat a szász dézma negyedből fedezte, a mostani fejdelem azonban ennek legnagyobb részét elajándékozta, s ekkép magát egy nevezetes jövedelemforrástól megfosztá. A rendek tehát mindenekelőtt ezen jövedelem forrást kívánják visszaállitni, a quartale eladományozását, bár ki részére történt légyen is az semmiseknek jelentik ki — oly hozzáadással hogy a fejdelem jövőre se adományozhassa el senkinek se. sem ideiglenesen sem élet fogytiglan. Különben megszavazták a rendes őszi adót portánkint 99 dénárt, Várad erődítésére 50 dénárt s a fejdelem szükségleteire 75 dénárt kapuszám szerint az erdélyiek részéről, 1 ft 75 dénárt a magyarországi megyéktől — a székelyek és szászok mint rendesen egy összegben fizetvén a rájok eső részt. Azután áttértek a törvénykezési viszonyok rendezésére. Felelevenítek a törvény tilalmát, hogy senkinek se legyen joga a törvénykezés folyamát feltartóztatni, s perhalasztással senki se élhessen, azt kivéve, ki a fejdelem ügyében van kiküldve. Az itélőmesterek sorozat szerint lássák el a pereket. Az öt főbenjáró eset minden törvénykezési határ időn tárgyalható. Minden nemzetnek s a részeknek törvénykezési terminusa megtartandó, s a föllebbezések azokon elátandók. Az ispánok és királybirák pontosan, és nem házuknál hanem székeshelyeiken tartsanak törvényszékeket. Az új adományok adassanak