Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - Törvények és irományok

rajtunk ne essenek, melyeket olyan állapatban láttunk és hallottunk, certis et solidis rationibus ac liberó suffragio ducti, ő felségének is kegyelmes izenetit szemünk eleiben vévén és háládatossággal megböcsftlvén, minthogy ennek előtte való időkben nagyságodra és nagyságod nemzetségére néztünk, most is másová sem országunk kivűl sem köztünk nem nézünk, *) hanem látván nagyságodnak egyetlen egy fiacskáját Bátori Sigmond urunkat, kinek indolesében, gyermeki ideje az menynyire szenvedi, nyilván tapasztaljuk futuram auiticam et maiorum virtutem, (nec deest animus, veniat modo fortior aetas), quod faustum atque foelix sit, istennek szent segítségéből és kegyelmes áldásából választjuk három nemzetül, magyarországbeli ide tartozó atyánkfiaival öszve, nagyságod successorának és hazánknak vajdájának és fejedelmének, azon birodalommal és méltósággal, az meg mondott Báthori Sigmond urunkat. Ugy mondjuk, mikor az úristen nagyságodat közülünk ki híja, kinek életét hosszabbítsa ő felsége sok esztendeig, igy, hogy hazánknak régi szent királyoktól adatott és vött szabadságok és igaz törvények meg tartassanak minden rendeknek, kiknek obseruálására, mikor isten annak az idejét el hozza, kívánjuk hogy minden fejedelmeknek szokások szerént magát meg kötelezze; melyet mikor meg míel, mi is mind hűségünket, engedelmességünket, minden nemzetségek és statusok prestálni és declarálni igyekezünk isten segítségével minden időkben, kérvén az úristent, hogy az mi votumunkat áldja meg ő felsége, tegye hasznos fejedelemmé, istennek igéjének ótalmazására, hazánknak megmaradására, árváknak és özvegyeknek ótalmára, legyen irgalmasságának edénye, mint volt az gyermek Dávid király, tanítsa isten manus illius ad pr^lium et digitos illius ad bellum, hogy minden ellenségi ellen ő segítségével minket meg ótalmazhasson, et in iudicio et iusticia ac misericordia gubernet populum, sciat egredi et ingredi coram domino; adjon környűle és utánna honos sapientes et cordatos viros, kik istennek tisztességére és hazánknak javára jóra intsék, tanítsák és neveljék. Amen. ») Ezt a mondatot: »most is . . . nézünk« a leíró az erdélyi muz. liiteles példányából kihagyta.