Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1574. dec. 13. segesvári országgyűlés - 1575 jul. 25. kolosvári országgyűlés

fejedelmi udvar méltóságai, a főurak s az országgyűlés jelen­tékeny része számos jogtudóssal, az itélőmesterekkel s királyi táblával *) képezték a törvényszéket, magának a fejedelemnek elnöklete alatt. Kiliallgattatván a lázadók, kezdetben tiltakoztak a tör­vényszék ellen, minthogy annak tagjai felperesek és birák is egy személyben s magyar vagy lengyelországi törvénytudók elé kivánták ügyöket vitetni. 2) A törvényszék a tiltakozást egy­szerűen elvetette — hisz olyan elvnek elfogadása által fel­ségsértési perekben egyszerűen minden Ítélethozatal lehetet­lenné lett volna téve — s a foglyok most kegyelem kéréshez folyamodtak. A per ez alatt egyszerűen letárgyaltatott. A közvádló bemutatta a lázadásra vonatkozó iratokat : hat levelet ere­deti példányban, részint Békesnek saját leveleit, részint ügy­nökei által hozzá Írottakat, melyek bécsi és konstantinápolyi törekvéseinek szálait a törvényszék kezébe adták, s melyek iga­zolták a fejedelem által emelt vádakat, hogy a római császár udvarába menekült Békés egyfelől igen veszélyessé válható összeesküvést szervezett, másfelől ügynöke Antalfi által a por­tának 400,000 arany forintot, az adó kétszeres összegét, to­vábbá Várad, Bajom, Sáka, Sarkad, Kereki s az egész karan­sebesi s lugosi tartományokat a szultánnak ígérte, hogy ke­resztyén vér árán uralmat szerezzen magának. A közvádló ezek alapján Békés Gáspár s Gábor, Telegdy Mihály, Csáky Pál, Bornemisza Boldizsár, Harinai Miklós, Károlyi László, Alárd Ferencz, Kendi Gábor és Farkas, Radák László és Imre, Veres János, Barabási Ferencz, Várfalvi Bálint, Apafi Imre, Hallabori Pál, Miske András, Csokor György és Mihály, Kendi Farkas, Andrási Péter, Aszú Mátyás, Ilyési Gáspár, Szodorai Ferencz, Apor Miklós, Kemény László, Décsei Ta­más, Széki Kálmán, Pattantyús Balázs, Móré László, Tö­möri András és György mint felségsértők ellen távollétük­ben (ezek t. i. menekültek) a németországi és szokásos, vala­mint a hazai törvények alapján, továbbá János királynak ') L. Törvények és Irományok XXX. 2) Bethlen II. 329. A beszéd melyet ott Bethlen Farkas a Báthory szájába ad, Brutus modorát magán hordó szónoklat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom