Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)

10. fejezet: 1571-1576 - 1571. nov. 19. kolosvári országgyűlés

az áprilisi országgyűlésen erre vonatkozólag ígéretet tott. Minthogy nem volt népszerű ember, annyival zajosabban követelték megszámoltatását. Hiában menté magát, hogy e jövedelmeket a Maximilián és János Zs. közt létrejött szerződés fentartása érdekében a magyar király szolgálatában költé el : gondja lesz rá az országnak — végezék — hogy megszámoljon. De meg kell a többi tiszttartókat, udvarbírákat s liarminezadosokat is számoltatni. Hát Huszt dolga hogy áll ? Kérdezék a rendek nagy zajjal, kiket nagy mértékben felháborított a nem rég végbement statutio. Kezdék érezni, hogy két hatalommal van dolguk : egy titkossal s egy nyilvánossal, s az esetet nem mint egyszerű birtoklási esetet vették fel, hanem mint merényletet az ország integritása ellen. A most hazajött követek beszélék, hogy a portán is szemet szúrt, hogy ama pap (Csáky) s a másik kettő bírják Husztot: Isten tudja, mi fog abból még kijőni. Feleljenek a birtokosok — sürgeték a rendek — hogy mit akarnak. Hiában mondák Hagymási és Csáky, hogy Békés nem levén jelen, ők ketten magukra nem szólhatnak a dologhoz : a rendek mit sem akartak tudni s egyenesen el akarák foglaltatni. Ekkor Báthory vetette magát közbe: azon néhány urnák, kik Maximiliánnak hittel voltak kötelesek, megmutatta e tárgyban Maximiliánnal folytatott levelezését s ezek befolyásával lecsendesíté a rendeket. Végre belenyugodtak abba, hogy a két jelen levő testamentomos úrnak haladékot adtak, míg a harmadikkal : Békessel érintkezésbe teszik magukot. Addig ünnepélyes tiltakozás s annak kijelentése mellett, hogy gondjuk lesz a dologra, elvárnak a válaszra; de egyszersmind Maximiliánkoz folyamodást készítnek a vár visszavétele ügyében.' Felmerült Izabella és János Zs. donatióinak ügye is. Tudjuk, hogy ezek megtartására a vajdát hittel kötelezték, s hogy János Zs. végrendeletének megtartására az ország is megesküdött : de hát a »salvum jus«-t nem tartá-e meg magának az ország ? kérdezék. S csak nagy zaj után és nehezen tudtak egyességre jutni : a »durante bene placito« feltétellel ellátott adományok a fejedelemre szálltak, a többire nézve