Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2. 1556. sept.-1576. jan. (Budapest, 1876)
10. fejezet: 1571-1576 - 1571. aug. 18. gyula-fehérvári országgyűlés
kik válaszát a szultáni formánra, hazabocsátá őket, s haza ugyanakkor a rendeket is. De a testamentomos uraknak — valószínűleg alaptalanúl — az a gyanujok támadt, hogy a fejedelem Huszt kézhez kerítésére a portán tett lépéseket l) s hogy a fenyegető veszélyt megelőzzék, Csáky Földváryt ismételve Bécsbe küldé. 2) VI. Csak a tőrhetlen nyugalom, erős akarat, biztos számítás, mély belátás s a helyzet gyors felismerése, melylyel Báthory bírt, tette lehetővé a háborús és kitörni kész elemek megfékezését. Békés azután, hogy a fehérvári értekezlet eloszlott, a székvárosból visszavonúlt várába Fogarasba. Összefüggött-e az ő Fogarasba vonulásával az, hogy a székelyek mozgalma, elégedetlensége, épen ez időben élesebb jelleget öltött : az még nincs kiderítve, de bizonyos, hogy a mi eddig szóbeszéd volt, most tettlegességb: kezdett átmenni. 3) September végén ezek már lázongani kezdettek s táborba szállani, a csikiek pedig és gyergyaiak vezéreket is választottak. Báthory J) L. Törvények és Irományok X. 2) A megbízó levél sept. 4-én kelt Fehérvártt. »Cum varijs vndiqne practicis in causa arcis Hwzt impetamur denuo Mattem Y. caes. r. sacr. per hunc egr. Steplianum Földváry summa cum bumilitate interpellare adigor. Supplico demisse Alatti vre caes. r. sacr. dignetur eum clementer audire, verbisque ejus fidem habere indubiam ac cum optato et dementi responso remittere.« 3) Báthory István sept. 18-án kelt felterjesztésében (eredetije a bécsi es. k. titkos levéltárban) Maximiliánhoz e dologról ekkép ir : »Quod ad statum Siculorum attinet, nihil praetermisimus, quod ad sedandos eorum inquietos animos pertinere visum est et licet liactenus utcunque in officio eos continuerimus : tamen Siculi antea quoque Maiestatem Yestram certioerm fecimus : ita nunc etiam diricte eo tendunt, ut amissam populi libertatem, si non aliter etiam arinis recuperent. Quo múltúm solliciti tenemur quid potissimum faciendum sit. Nam exhausto maximis sumptibus aerario alijs etiam publicis et grauissimis rebus urgentibus, comitia diu differre nequimus, ubi Siculos earn occasionem minimé praetermissuros sed omnem moturos esse lapidem, nihil dubium est, et cum antiqua eorum libertás certis rationibus admitti baud possit, uideretur mihi, salua gratia Maiestatis vestrae, Lex aut octo potiores ex eis argitione esse corrumpenJos, qui cum authoritate iuter eos polleant,
